Mistleton bájos falucskájában létezik egy hely, ahol mindig karácsony van. Mindegy, hogy szakad az eső, vagy éppen tombol a nyári hőség, a Mézeskalács kávézóban fahéjas forró csoki, mályvacukor és frissen sült sütemény várja azokat, akik szeretnének kicsit kiszakadni a hétköznapokból. Gretel Rosenhartnak ez a kávézó jelenti a mindenséget. Nell, a kávézó idős tulajdonosa az egyetlen, aki még összeköti őt szeretett édesanyja emlékével, ráadásul sokkal könnyebb elrejtőzni itt, mint új barátokat szerezni. Ám amikor Nell váratlanul meghal, Gretel egyedül marad - vagyis majdnem egyedül. Kiderül, hogy Nell ráhagyta imádott kávézóját, de egy feltétellel: együtt kell vezetnie Nell unokaöccsével, Lukasszal, aki a karácsony ádáz ellensége, ráadásul egy elegáns étterem mogorva séfje. Lukas hamar egyértelművé teszi, hogy semmi kedve foglalkozni sem a kávézóval, sem Gretellel, és pláne nem a karácsonnyal. Gretel mindent megtesz, hogy életben tartsa a Mézeskalács kávézót, miközben megpróbálja megérteni, mi rejlik Lukas ridegsége mögött. De hogy lehet életet lehelni egy karácsonyi álomba, ha a mézeskalácsok rendre odaégnek, a társad morcosabb, mint a Grincs, a vendégek pedig egyre elégedetlenebbek? Talán csak egy karácsonyi csoda segíthet... Vagy lehet, hogy a varázslat már rég ott lebeg a fahéjillatú levegőben, és csak arra vár, hogy Gretel és Lukas végre észrevegye? Forrás: Líra

A dokumentumok címleírásának lekérdezése folyamatban van...

,,Élsz, hát élj!" ,,Kiviszem a szemetet!" - mondta alig hallhatóan, ahogy lenyomta a kilincset és kilépett az ajtón. Sőt, lehet, nem is mondta, nehogy valaki meghallja, és még a végén meghiúsuljon a terve. Nem akarja, hogy bárki is megakadályozza. Már nem. De vajon, ha meghallják, észrevették volna, hogy nincs is nála semmi, pláne nem a szemét? És mikor fog feltűnni bárkinek is, hogy milyen régóta eltűnt? Hideg a víz. Nagyon hideg. És egyre hidegebb, minél bentebb sétál. De már nem érdekli. Csak legyen vége. Nem bírja tovább. Már nem. Ez az egész így nem jó. Nagyon nem. Ha jó lenne, nem várná a végét. Örülünk és szenvedünk, szeretünk és utálunk, hibázunk és tanulunk, kimondunk és eltitkolunk, beleszületünk és belehalunk. Ez az élet, ahol, elvileg mindenki a maga útját járja. De tényleg a saját maga életét is éli? Túlélhető-e, ha egy nap kiderül az igazság? Akadhat-e mégis némi kapaszkodó a legnagyobb kilátástalanságban? ,,Azt mondják, az orchideák a szépség és a reziliencia szimbólumai. Tehát akkor a nőké is" - véli Zubor Rozi, háromgyermekes IgenAnya, újságíró, podcaster, a Micsoda történetek-könyvsorozat társszerzője, aki regényében négy orchidea, azaz négy nő sorsát mutatja be. De miért pont ők? Hogyan kapcsolódik Julcsi, Évi, Zsófi és Anna sorsa egymáshoz? Az Orchideák elmesélik. Forrás: Líra

A dokumentumok címleírásának lekérdezése folyamatban van...