december 11.
Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin
(Kiszlovodszk, 1918. december 11. – Moszkva, 2008. augusztus 3.)

Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin 1918. december 11-én született jómódú család sarjaként. Apja Iszaakij Szemjonovics Szolzsenyicin sajnos már nem érhette meg fia születését, valószínűsíthetően egy vadászbalesetben vesztette életét. Édesanyja Taiszija Zaharovna Scserbak így egyedül, az orosz polgárháború következtében elszegényedve nevelte egyetlen gyermekét. Az ifjú Szolzsenyicin tehetsége már korán megmutatkozott, 9 évesen elhatározta, hogy író lesz. A középiskolát követően a Rosztovi Egyetem matematika- fizika szakára jelentkezett, de emellett az irodalmi főiskolára is beiratkozott.

1941-ben megkapta behívóját a hadseregbe, ahol édesapja nyomdokaiba lépve megjárta a tüzérségi ranglétrát. Buzgott benne a bizonyítási vágy, karrierje során több kitüntetést is kapott. Ám a háború végén, Sztálint bíráló, meggondolatlanul papírra vetett levelei miatt letartóztatták és több mint 10 évig fogságban tartották. Szabadulása után rövid ideig tanítással kereste kenyerét, majd az írás felé fordult érdeklődése, mellyel nagy népszerűségre tett szert. Ugyanakkor a politikai viszonyok változásával gulagbeli tapasztalatait feldolgozó munkái éles kritikák tárgyává tették.

1970-ben hatalmas megtiszteltetés érte, ugyanis bekerült a Nobel-díjasok sorába. Ám a cenzúra elleni fellépése és a szovjet világot bemutató külföldi publikálásai hatására előbb az Írószövetségből zárták ki, majd hazaárulás vádjával kiutasították az országból is.

Az Egyesült Államok északi részén fekvő Vermont államban talált menedéket, egy erdei házikóban, ahol egészen 1994-ig élt. Ezt követően, mivel visszakapta állampolgárságát, hazatért Oroszországba, de egykori „árulását” köztudottan soha nem bocsátották meg neki.

2008. augusztusában érte a halál moszkvai otthonában.

Irodalom:

A dokumentumok címleírásának lekérdezése folyamatban van...

Teljes kalendárium