szeptember 9.
Izsó Miklós
(Disznóshorvát (ma Izsófalva), 1831. szeptember 9. - Budapest, 1875. május 29.)

175 éve született szobrász, 1840-től 1847-ig a sárospataki kollégium növendéke volt. Részt vett a szabadságharcban. Világos után bujdosott, majd 1851-56 között Rimaszombatban kőfaragólegény, itt 1853-tól 1856-ig Ferenczy István tanítványa. 1856-ban Pestre került, Bécsben, majd Münchenben tanult. 1860-tól kezdve a magyar szobrászatban elsőként, gyakran nyúlt népi témához (Furulyázó pásztor). Még Münchenben mintázott műve, a Búsuló Juhász (1862) nagy feltűnést keltett. 1862-ben hazatérve készítette el a többek között Arany János, Egressy Béni, Zrínyi Ilona és II. Rákóczi Ferenc mellszobrait. A népéletből vett jeleneteket sok jelentős művében mintázta meg: Cigány Laokoon (1862); Fonóházi jelenet; Részeg ember, Arató nő, Ételhordó parasztasszony (1863); Parasztlány (1864). 1866-71 között alkotta a debreceni Csokonai-szobrot, egyetlen saját tervezésű és felállításra is került emlékművét. 1870-től 1872-ig a Budai Főreáltanoda, 1871-től a Mintarajztanoda tanára volt. 1864-70 között mintázta legnevezetesebb munkáit, kis terrakotta táncoló népi figuráit. Tüdőbaja fiatalon elragadta, utolsó műveit; budapesti Petőfi-szobor, szegedi Dugonics-emlékmű, Huszár Adolf fejezte be. A Magyar Nemzeti Galéria hetvenegy szobrát őrzi. A Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra, - síremlékét tanítványa, Mátrai Lajos mintázta.

Teljes kalendárium