június 2.
Karinthy Ferenc
(Budapest, 1921. június 2. – Budapest, 1992. február 29.)

Kilencvenöt éve született magyar író, drámaíró, dramaturg. Apja Karinthy Frigyes, édesanyja Böhm Aranka volt, fia Karinthy Márton. Gyermek- és ifjúkorának egyik meghatározó élménye volt, hogy a Nyugat legnagyobb alakjainak közelében nőtt fel, mindennapos vendég volt náluk Kosztolányi Dezsőtől Devecseri Gáborig, Somlyó Zoltántól Móricz Zsigmondig szinte mindenki. A másik meghatározó élmény a sport volt számára, kamaszkorától a Fradiban vízilabdázott. Az érettségit követően 1941-ben a pesti Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-angol-olasz szakára iratkozott be, ahol 1945-ben szerzett diplomát, majd nyelvészetből doktorált. A II. világháború katonának nem vonult be, hamis papírokkal bujkált az ostromlott fővárosban. 1947-ben ösztöndíjasként Franciaországban, Svájcban és Olaszországban tartózkodott, hazatérve újságíróként, színházakban dramaturgként dolgozott. 1968-69-ben New Yorkban és Los Angelesben tartott egyetemi előadásokat. A nyolcvanas években egyre többet utazott Olaszországba, itthon pedig ideje nagy részét Leányfalun töltötte, ott alkotott. Életének utolsó évtizedét beárnyékolta betegsége, erősen depressziós volt, emellett nagyobb mennyiségű alkoholt fogyasztott, s dohányzott is. Írói munkásságáért 1950-ben, 1954-ben és 1970-ben József Attila-, 1955-ben Kossuth-díjat, 1987-ben Karinthy Frigyes emlékgyűrűt kapott, 1991-ben pedig 70. születésnapja alkalmából a Magyar Köztársaság Zászlórendje kitüntetéssel jutalmazták.

Nem készült írónak, egyetemi éveiben inkább a nyelvtudomány vonzotta, az alapos, elmélyült kutatómunka, s a sportban elért sikereket is fontosabbnak tartotta az írásnál. Mégis már az 1940-es évek elején megpróbálkozott novellaírással, majd 1943-ban első regénye, a Don Juan éjszakája is megjelent, s a siker végül az írói pályára terelte. Ő is, mint apja, elsősorban novellistaként volt sikeres. Kötetei közül kiemelkedik a Szellemidézés, amelyben a Karinthy-család bohém és sokszínű életébe nyújt betekintést, a háborús élményeit, tapasztalatait felidéző Budapesti tavasz, amelyből 1955-ben Máriássy Félix nagy sikerű filmet is rendezett, a színházi világ történéseit ábrázoló Ősbemutató, a sportélményeket, anekdotákat felelevenítő Ferencvárosi szív, a modern kor elidegenedését tükröző, abszurd Epepe, az 1942 és 1975 közötti korszakot megidéző novellafüzér, a Harminchárom, az 1956-os eseményeket tárgyilagosan, már-már szenvtelenül rögzítő Budapesti ősz. Színműveit, egyfelvonásosait (Dunakanyar, Bösendorfer, Gellérthegyi álmok, Gőz) ma is műsorukra tűzik a hazai színházak, s legtöbbjüket több nyelvre is lefordították.

Irodalom:

A dokumentumok címleírásának lekérdezése folyamatban van...

Teljes kalendárium