október 11.
Francois Mauriac
(Bordeaux, 1885. okt. 11.- Párizs, 1970. szept. 1.)
Francia író, publicista, 130 évvel ezelőtt született. Polgári családból származott, műveiben tárgyilagosan ábrázolta a francia nagypolgárság önző és képmutató világát. A két világháború között 20 regénye jelent meg. Művei feszült légkörben játszódó, komor, szigorú lélektani drámák, középpontjukban a kísértés, a bűn és a megváltás problémáival küszködő vallásos ember áll. A szerelem sivataga (1926) c. regényének hőse a szerelemben apjával vetélkedő fiúról szól. A viperafészekben (1932) saját családjáról ír. Legsikeresebb regényeiA méregkeverő, Tékozló szív. Gyermekkorát örökítette meg A Frontenac- misztériumban. A színműírással is megpróbálkozott, ígéretes darabnak mutatkozott a Démon c. műve, melyben zsarnoki hajlamú főszereplője uralma alá kényszeríti a gyengébbeket. Vitairatai hatást gyakoroltak, kora politikai és kulturális életére, aktív közéleti szerepet is vállalt. Elítélte a totalitárius hatalom minden formáját, a II világháború idején az ellenállási mozgalmat segítette. Munkásságát 1952-ben irodalmi Nobel-díjjal jutalmazták, a francia irodalom Marcel Proustot követő időszakának legnagyobb regényírójaként tartják számon.