október 5.
Xantus János
(Csokonya, 1825. október 5.- Budapest, 1894. december 13.)

Természettudós, utazó, néprajzkutató, 190 éve született Somogy vármegyében. Növény- és állattani gyűjteményével jelentősen gazdagította a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményét. Négy kalandos útikönyv és több mint kétszáz ismeretterjesztő írás szerzője. Több növény- és állatfaj tudományos neve állít emléket nevének. Az Egyesült Államok számos területének flóráját-, faunáját és ásványvilágát elsőként ő tárta fel és mutatta be. Japán partvidékéről ő készítette az első pontos térképet. Eötvös József megbízásából etnográfiai gyűjtőmunkát végzett Dél- és Dél-kelet Ázsia szigetvilágában.

Nevéhez kapcsolódik a budapesti Állatkert és a Magyar Néprajzi Múzeum létrehozása. A bécsi világkiállításon nagy érdeklődést kiváltó házi-, kézműipari és néprajzi gyűjteménye képezte az Iparművészeti Múzeum alapját. Színes, változatos és kalandos életút állt mögötte. Sokoldalú ember, aki fiatal jogászként nemzetőrnek áll, a pákozdi csatában tüzérfőhadnagy. Az 1848-49-es szabadságharc után emigrációba kényszerült, Amerikában tanított idegen nyelveket, természettudományos kutatásokat, felméréseket végzett, melyekről beszámolókat, sőt állat- és növénygyűjteményeket küldött Magyarországra. Ennek köszönhetően a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. Hazatértét követően megromlott egészségi állapota miatt először Ótátrafüredre utazott gyógykezelésre, majd erdélyi körutat tett. Később indítványozta egy természetrajzi könyvtár megszervezését. 1868-ban Kelet-Ázsiába indult egy osztrák–magyar expedícióval. 1869-ben különvált az expedíciótól, Celebesz, Borneó és Jáva szigetén hatalmas állattani anyagot gyűjtött, ennek legnevezetesebb darabja egy preparált orangután, mely az érdi Földrajzi Múzeum állandó kiállításán megtekinthető. 1870 novemberében hazatért és gyűjteménye feldolgozásába kezdett. Ugyanebben az évben Rómer Flórissal összeállították a bécsi világkiállításon szereplő első magyar néprajzi gyűjteményt. 1872-ben részt vett a Magyar Földrajzi Társaság megalapításában, amelynek 1890-ben alelnöke lett. 1894 tavaszán súlyos tüdőgyulladáson esett át, s az Adriai-tenger partjára ment gyógyulni, de hazatérése után nem sokkal meghalt. Sírja a Kerepesi temetőben található.

Teljes kalendárium