június 4.
Latinovits Zoltán
(Budapest, 1931. szeptember 9. - Balatonszemes, 1976. június 4.)

Édesapja Latinovits Oszkár gazdálkodó volt - gyermeke születése után elhagyta családját -, édesanyja Gundel Katalin, aki 1941-ben férjhez ment Frenreisz István orvoshoz, akitől még két gyermeke született: István (1942) és Károly (1946). Előbbi Bujtor István néven színész, utóbbi Frenreisz Károly, zenész lett.

Latinovits Zoltán Galamb Sándornál és Lehotay Árpádnál folytatott magántanulmányokat, majd amatőr együttesben játszott. A Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán szerzett diploma után a debreceni Csokonai Színházban, a Miskolci Nemzeti Színházban játszott, majd a Vígszínház, a Thália művésze volt. 1971-73-ben a veszprémi Petőfi Színház színésze és rendezője volt. 1973-1975 között az Irodalmi Színpadon és az Egyetemi Színpadon önálló irodalmi műsorokkal lépett fel, 1976-ban a Fővárosi Operett színházban Békeffy István-Fényes Szabolcs: A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak címszerepét játszotta.

30 éve történt tragikus halála az egész magyar közvéleményt megdöbbentette.

Munkásságáért Jászai Mari-, Balázs Béla-, érdemes művész, és 1989-ben posztumusz Kossuth-díjat kapott. Kiemelkedő tehetségű, sokoldalú művész volt. Színpadi és filmszerepei mellett emlékezetesek Vörösmarty Mihály, Ady Endre és József Attila verseiből összeállított előadásai. Gondolatait Ködszurkáló címmel megjelent, önéletrajzi írásait tartalmazó kötetében foglalta össze.

Teljes kalendárium