november 2.
Illyés Gyula
(Felsőrácegrespuszta, 1902. nov. 2.- Budapest, 1983. ápr. 15.)

Száztíz éve született író, költő, a Nyugat köréhez és a népi írók mozgalmához tartozott. Életműve szerteágazó, szinte minden műnemben jelentőset alkotott. Tolna megyében született, édesapja számadó juhászok leszármazottja, az anyai ág az Alföldről került a Dunántúlra. Elemi iskolai tanulmányait a pusztai iskolában kezdte meg, majd a dombóvári gimnáziumba járt. 1921-ben a budapesti bölcsészkar hallgatója magyar-francia szakon, közben illegális munkásmozgalmi tevékenységet is végzett. A várható letartóztatás elől 1921 végén Párizsba távozott. Részt vett a magyar és a nemzetközi emigráció életében, a baloldali munkásmozgalomban. 1926-ban – amnesztiának köszönhetően – hazatérhetett. Tisztviselő lett egy biztosítótársaságnál. Kassák lapjainak a munkatársa lett, 1927 végétől a Nyugat is rendszeresen közölte írásait. Egy időben József Attilával is baráti a viszonya. A Nyugat társszerkesztője, 1941-1944 között a Nyugatot folytató Magyar Csillag szerkesztője. 1939-ben feleségül vette Kozmutza Flórát. A német megszállás után bujdosni kényszerült. 1945 elejétől részt vett a Nemzeti Parasztpárt munkájában, országgyűlési képviselő lett. 1948-ban az elsők között, majd 1953-ban és 1970-ben Kossuth-díjat kapott. A Rákosi-korban igyekezett visszavonultan élni, sok időt töltött a család tihanyi nyaralójában. 1956 októberének legnagyobb hatású irodalmi eseménye az Egy mondat a zsarnokságról megjelenése. A Kádár-kor kezdeti éveiben is visszavonultan élt, a hatalom ellenségesen kezelte, majd a hatvanas években fokozatosan enyhült a helyzet. 1961-től rendszeresen jelentek meg alkotásai, 1969-ben megindult életmű-sorozata, amelynek 22 kötete jelent meg 1986-ig.

Irodalom:

A dokumentumok címleírásának lekérdezése folyamatban van...

Teljes kalendárium