október 12.
Solti György
(Budapest, 1912. okt. 12.-Antibes, 1997. szept. 5.)
Magyar származású karmester, zongoraművész, 100 évvel ezelőtt született. Zenei tanulmányait a budapesti Zeneakadémián végezte, ahol Bartók Bélától, Dohnányi Ernőtől Weiner Leótól tanult zongorázni, zenét szerezni. 1930-1939 között az Operaház korrepetitora (segédkarmestere), 1936-37-ben Arturo Toscanini asszisztense volt a Salzburgi Ünnepi Játékokon. 1939-ben Svájcba menekült. A háború után Münchenbe kapott meghívást, ahol a Bajor Állami Operaház főzeneigazgatója lett. A következő évtizedben rendszeresen szerepelt Európa és az Egyesült Államok koncerttermeiben és zenei fesztiváljain, 1969-től a Chicagói Szimfonikus Zenekar vezetője lett. Magyarországra 1976-ban tért vissza a Bécsi Filharmonikusok karmestereként. 1986-ban vezényelt először magyar zenekart, egy operaházi hangversenyen és többször dirigálta a Budapesti Fesztiválzenekart. A halál váratlanul érte a franciaországi üdülővárosban, sírja Budapesten a Farkasréti temetőben Bartók Béla sírja mellett található. Halála után özvegye és lányai megalapították a fiatal zenészek támogatására a Solti Alapítványt.