június 28.
Jean-Jacques Rousseau
(Genf, 1712. jún. 28.- Ermenonville, 1778. júl. 2.)

Svájci francia filozófus, író 300 éve született a kálvinista Genfből került gyermekkorában Franciaországba. Kitűnő muzsikus volt, volt olyan idő is, amikor sokan jobban ismerték dalait, menüettjeit, mint elméleteit és irodalmi műveit. Harminchét éves koráig Párizsban próbált boldogulni, leginkább kottamásolásból él. Megnősült, több gyermeke volt, de rossz férj és rossz apa. A sors különös fintora, hogy a feleségéhez hűtlen, gyermekeit lelencházba adó ember lesz a modern pedagógiai gondolkodás megteremtője és regényeiben a tiszta házasság hirdetője. Szoros barátságot köt Diderot-val és több felvilágosodott író (Voltaire, Descartes, Locke) munkájával ismerkedik meg. Egy dijoni tudóstársaság pályázatára készül el az Értekezés a tudományokról és a művészetekről c. műve, mely országos hírű lett. A következő tanulmányával pedig, amelyet az emberek egyenlőtlenségéről írt, már világhírűvé vált. Eszméi fő filozófiai művében a Társadalmi szerződésben állnak össze egységes társadalmi-politikai elméletté. Szépirodalmi művei, regényei közül az Új Héloise-nek, egy középkori történet, Abélard és Héloise tragikus szerelme adta az ötletét. A kor legnagyobb könyvsikere volt. Következő regénye, az Émile, egy fiú és egy leány felserdülésének története, amíg szerelemben és házasságban egymásra nem találnak. Ebben a műben fejtette ki Rousseau pedagógiai elveit, amely hatással volt a modern pedagógia tudományára is. Főműve a Vallomások című önéletrajz, melyben végigköveti saját életútját, feltárja legbensőbb gondolatait és érzelmeit. Ezek a szépirodalmi művek döntő hatással voltak a kibontakozó és klasszicizmussal szembeforduló romantikára és a polgári gondolkodásra. Hatvanhat éves korában halt meg, hamvait 1794-ben Voltaire mellett helyezték el a párizsi Pantheonban.

Irodalom:

A dokumentumok címleírásának lekérdezése folyamatban van...

Teljes kalendárium