május 1.
Majális

Már régóta közös kirándulások, ünnepi lakomák szokása is tartozik a naphoz. A majálist, a vidám népmulatságot rendszerint valamelyik közeli erdőben tartották, s a magukkal vitt ételt, italt fogyasztották. Később egész sokadalommá szélesedett a majális, volt ott zsákbanfutás, póznamászás, birkózóverseny, erőmérés, lóverseny, ének és tánc, katonazene. Május elseje a májusfa állításának ideje is. Május elsejére virradó éjfélkor a legények szeretőjüknek állítottak májusfát: pántlikákat, selyemkendőt s egy fehér, átlátszó üvegben vörösbort kötöztek rá. A falu népe reggelre kelve kíváncsian vizsgálta, melyik lány háza előtt magaslik májusfa, közben találgatták, ugyan ki állíthatta. A fa ledöntésére a hónap végén került sor.

Egy XIX. századi szokásgyűjtemény a májusfa eredetét így írja le: "Szent Jakab és Szent Fülöp midőn térítgetni jártak, útitársuk lett Valburga nevű szűz hajadon; ezt ebbeli cselekvényéért a pogányok tisztátalan személynek nyilvánították s rágalmazták. A leány azonban, hogy elűzze a gúnyolódókat, elővette vándorbotját, letűzte a földbe, előtte letérdepelt, imádkozott, s erre alig múlt el egy-két óra, midőn a pogányok szeme láttára a leszúrt bot kizöldült.

Teljes kalendárium