október 25.
Pablo Picasso
(Malaga, 1881. október 25.- Mougins, 1973. április 8.)

Spanyol festő, grafikus, szobrász, keramikus a XX. század egyik legsokoldalúbb művésze 130 éve született, Georges Braque-kal együtt a kubizmus irányzatának kezdeményezője. Édesapja, José Ruiz Blasco festő és rajztanár volt, már korán felfedezte a fiában rejlő rajztehetséget és minden idejét tanításának szentelte. Tizenhárom éves volt mikor első kiállítását megrendezték. Tanulmányait a madridi San Fernando Királyi Akadémián kezdte, de hamarosan az iskolai kötöttséget felváltotta a nagyvárosi élet forgatagával és a Pradoban tanulmányozta a spanyol festészet (Velázquez, El Greco, Goya) remekeit. Úgy döntött a művészetben a maga útját járja, nem törődik az akadémikus képzéssel és a család szándékaival sőt nevét édesanyja családnevére, Picasso-ra változtatta. A világkiállítás jó alkalom volt első párizsi utazására. Itt tartózkodása alatt ismerte meg Van Gogh munkáit. Párizs és Barcelona felváltva voltak életének színterei, festészetében pedig először a kék szín (kék korszak), majd az emberi test, a kerámia, a föld „rózsaszíne” (rózsaszín korszak) váltak uralkodóvá. 1904-ben Guillaume Apollinaire-rel kötött barátsága is meghatározó volt életében, végérvényesen úgy dönt, hogy Franciaországban telepedik le. A „művészet forradalmáraként” Braque-kal karöltve megteremtette az analitikus kubizmust. Ennek lényege nem a geometrikus (kockaszerű ábrázolás), hanem egy újfajta valóságszemlélet, egy tárgynak például többféle nézetét ábrázolták ugyanazon a vásznon, nem utánozni, hanem felbontani, analizálni akarták az adott tárgyat. 1912-ben újabb változás következett művészetében, megjelent egy új technika a kollázs. Az I. világháború után tagja lesz a Jean Cocteau köré csoportosult avantgard társaságnak, melynek révén kerül kapcsolatba a Párizsban működő orosz balettel és vezetőjével Gyagilevvel. Színpadképet és jelmezeket tervez a társulatnak. Ekkor ismerkedik meg jövendő feleségével Olga Kohlova táncosnővel. 1935-36-ban verseket 1941-ben egy szürrealista színdarabot is írt. 1937-ben készült el a Párizsi Világkiállítás spanyol pavilonja részére a Guernica c. sokalakos remekműve, mellyel a baszk kisváros lebombázása és a fasizmus barbársága ellen tiltakozik. 1946-ban a Földközi-tengerhez költözött, ekkor született műveire a klasszikus hagyományokkal és a mediterrán gyökerekkel való azonosulás a jellemző, de ahhoz is kedvet kapott, hogy a kerámiával foglalkozzék. Ebben a művészeti ágban is újítónak számított. A II. világháború után barátai arra buzdították, hogy vegyen részt a politikai harcokban. 1949-ben a wroclawi béke-világkongresszusra megrajzolta a békemozgalom jelképévé vált galambot. Politikai művei közé tartozik a Kripta (1945) és a Népirtás Koreában (1951). Hírneve a háború után világszerte nőtt, valóságos mítosszá vált. 1965-ben komoly műtéten esett át, ezután készült művein már ott volt a kétségbeesés bélyege. Az avantgárd művészvilággal lévő kapcsolatát kezdte elveszíteni. Élete utolsó nagy kiállítását 1970-ben tartotta Avignonban. Hatalmas mennyiségű anyagot vonultatott fel, ami elidegenítő hatással volt a kritikusokra. 1968-ban hét hónap alatt készített, 347 darabból álló metszetsorozatát kedvezőbb visszhang fogadta. 1973-as, 92 évesen bekövetkezett halála egy korszak végét jelentette.

Irodalom:

A dokumentumok címleírásának lekérdezése folyamatban van...

Teljes kalendárium