június 6.
Bajcsy-Zsilinszky Endre
(Szarvas, 1886. június 6. – Sopronkőhida, 1944. december 24.)

Publicista és politikus, a II. világháború idején a magyar függetlenségért folytatott harc kiemelkedő vezető egyénisége 125 éve született. Jogi tanulmányait Kolozsvárott, Lipcsében és Heidelbergben végezte, majd hazatérve ügyvédjelölt lett. Az I. világháborúba huszár hadnagyként vonult be. 1918. novemberében a Magyar Országos Véderő Egylet (MOVE) egyik megalapítója. A Tanácsköztársaság kikiáltása után Bécsbe emigrált, majd visszatérve Szegeden csatlakozott az ellenforradalmi erőkhöz. 1925-ben vitézzé avatták és ettől kezdve anyja nevét felvéve, a Bajcsy-Zsilinszky kettős vezetéknevet használta. 1928-ban megindította Előőrs c. lapját, amely fórumot adott József Attilának, Féja Gézának, Szabó Dezsőnek, Szabó Pálnak. Ettől kezdve lassanként a demokratikus ellenzéki politika felé fordult.1930–31-ben megszervezte a Nemzeti Radikális Pártot, az Előőrs utódaként megindította a Szabadság c. hetilapot, amely a náciellenes szellemi és politikai ellenállás harcos orgánuma volt. Az 1931-es választásokon már új pártja színeiben lett országgyűlési képviselő a tarpai választókerületben. Idejében felismerte, hogy a német veszéllyel szemben szükség van a Dunamenti kis népek összefogására. Ezért 1940 februárjában Belgrádba utazott és vezető jugoszláv államférfiakkal tárgyalt a baráti együttműködésről. A II. világháború időszakában támadta a kormány németbarát kül-és belpolitikáját, harcolt Magyarországnak a háborúból történő kilépéséért. 1943-ban megalkotta a kisgazdapárt háborúellenes és demokratikus újjászületést valló programját. 1944. november elején a németellenes fegyveres ellenállási mozgalom megszervezésére hivatott Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának elnökévé választották és részt vett a fegyveres felkelés tervezetének kidolgozásában. November 23-án reggel árulás következtében a nyilas számonkérő szék emberei illegális lakhelyén elfogták a Margit körúti fegyházban katonai bíróság elé állították, majd Sopronkőhidára szállították. Kötél általi halálra ítélték és kivégezték. 1945. május 27-én ünnepélyes gyászpompával temették el, végakaratának megfelelően hamvait Tarpán helyezték el.

Irodalom:

Gergely Jenő: Századformáló magyarok : Arcképek a XX. Századból
Tilkovszky Lóránt: Bajcsy-Zsilinszky : Írások tőle és róla
Vigh Károly: Bajcsy-Zsilinszky Endre, 1886-1944 : a küldetéses ember

Teljes kalendárium