szeptember 8.
Blaha Lujza
(Rimaszombat, 1850. szeptember 8.- Budapest, 1926. január 18.)

A magyar színjátszás legendás alakja „a nemzet csalogánya” 160 évvel ezelőtt született Rendl Lujza néven. Gyermekszínészként is nagy sikereket ért el. 1864-ben játszott már a budai Népszínházban. Fellépett Győrött, Sopronban, Székesfehérvárott, Pozsonyban, Szabadkán, Besztercebányán. Blaha János karmesterrel kötött házassága (1866) után vette fel a Blaha Lujza nevet, majd kiváló operettprimadonnaként óriási sikereket aratott. 1871-ben szerződtette a Nemzeti Színház, ahol egyaránt énekelt operettet, operát, és népszínművekben is fellépett. Amikor 1875-ben megnyílt a Népszínház, oda szerződött, s ott játszott 1901-ig. Igen sok hivatalos elismerésben részesült, 1900-ban a rangos koronás aranykereszttel tűntették ki, majd 70. születésnapján róla nevezték el a pesti Népszínház előtti teret. 1901-ben kinevezték a Nemzeti Színház örökös tagjává, de azután is állandóan szerepelt a Népszínházban. Utolsó nagy színpadi sikere íB>1908-ban volt Csiky Gergely operetté átdolgozott Nagymamá-jának címszerepében. 1910-ben visszavonult a színpadtól; búcsúelőadását a Nemzeti Színházban tartották, ahol a Tündérlak Magyarhonban című népies vígjátékban lépett fel. Ezt követően már csak ritkán szerepelt. Utoljára 1922-ben lépett színpadra a Városi Színházban a Népszínház nyugdíjintézete javára rendezett jótékony célú előadáson Verő György, Török bíróné portája című alkalmi darabjában.

Irodalom:

Karcsai Kulcsár István: Így élt Blaha Lujza
Blaha Lujza naplója / közread., [a kísérő tanulmányt és a jegyzeteket írta] Csillag Ilona

Teljes kalendárium