augusztus 3.
Fekete Lajos
(Újnémet, 1900. augusztus 3.- Budapest, 1973. július 8.)

A Szilágyságban született költő születésnapjának 110. évfordulójára emlékezünk meg ebben az évben. Elemi iskoláit Erdély falvaiban, középiskoláit Temesváron és Budapesten végezte el. Utána a pesti tudományegyetem jogi karára iratkozott be. 1919-ben a Magyar Vörös Hadsereg tisztjeként román fogságba esett, majd szabadulása után Jugoszláviába emigrált. Itt kapcsolódott be a vajdasági irodalmi életbe első írásai, könyvei is itt jelentek meg. Irodalmi tevékenysége miatt azonban 1929-ben kiutasították Jugoszláviából. Ezután Budapesten az Államtudományi Intézet, majd a MTA Állam-és Jogtudományi Intézetének volt munkatársa. 1930-tól többek között a Nyugat, a Kelet Népe, a Magyar Szemle, az Új Idők, a Budapesti Hírlap, a Pesti Napló, a Népszava munkatársa volt. Költői munkásságáért 1934-ben irodalmi Baumgarten jutalmat kapott. 1938-tól haláláig Érdligeten élt. Közreműködött az érdligeti 1848-as emlékmű felállításában is. 1945 után versei a budapesti Irodalmi Újságban, a Csillagban, a Magyar Nemzetben, az Élet és Irodalomban, és a Kortársban jelentek meg. Halála után a költő lánya Fekete Viola családi házukban emlékszobát rendezett be, amely 1997-ig működött.

Kötetei: Béklyózott erők feltámadása (1926), Szent grimasz (1929), Tengerzúgás (1931), Vassal és fohásszal (1934), Delelő nap (1940), Szárnyaló idő (1963), A bujdosó visszanéz, önéletrajzi jegyzetek (1971).

Teljes kalendárium