július 15.
Passuth László
(Budapest, 1900. július 15.- Balatonfüred, 1979. június 19.)

Születésének 115. évfordulójáról emlékezünk meg ebben az évben, annak az írónak és műfordítónak, akinek évtizedeken át a legtöbb kiadásban, legnagyobb példányszámban jelentek meg könyvei. Jogi doktorátussal, jogtörténeti és jogfilozófiai alapos műveltséggel rendelkező banktisztviselőként dolgozott, miközben elképesztő nyelvérzékkel nemcsak műfordítói, hanem gyakorló tolmácsi szinten lett otthonos a latin, angol, francia, német, olasz, görög, spanyol és portugál nyelvekben. Élete folyamán mindezekből fordított is, és egy jó évtizeden át az Országos Fordító Iroda nélkülözhetetlen szakembere volt. 1945-től 1958-ig a PEN Club főtitkára, haláláig alelnöke. Évről évre új művekkel gazdagította az irodalmat, és valóban tömegek olvasták az egyszerre érdekes és gazdag anyagukkal történelmi, kultúrtörténeti, olykor művészettörténeti vagy zenetörténeti ismereteket gazdagító könyveket. Passuth tudós szinten volt otthonos a történelemben, régészetben, művészetekben. Kultúrtörténeti ismeretterjesztő vagy elmélkedő cikkei, tanulmányai, útirajzai jelentek meg a Nyugat, a Szép Szó, a Válasz, az Irodalmi Újság, majd az Élet és Irodalom hasábjain. Első nagysikerű, világhírű műve az Esőisten siratja Mexikót. Történelmi regény Cortez felfedező és hódító útjáról, korkép, kultúrtörténet, árnyalatos jellemrajz, a spanyol és a mexikói indián kultúra találkozásáról. Passuth legigazibb műfaja a régebbi kultúrákat, hajdani történelmi alakokat, köztük nagy művészeket idéző történelmi regény maradt. Ilyenek pl. a Nápolyi Johanna, a A bíborban született, a Fekete bársonyban, A mantuai herceg muzsikusa, a Madrigál, Sasnak körme között, Négy szél Erdélyben, Hétszer vágott mező, Tört királytükör. Óriási életművét ismerve elmondható, hogy a múlt század egyik jelentős, most már nyugodtan klasszikusnak mondható regényírója.

Teljes kalendárium