július 7.
Guy de Maupassant
(Miromesnil, 1850. augusztus 5. - Párizs, 1893. július 7.)

Flaubert ifjúkori szerelme, afféle ábrándos, költői, reménytelen szerelem, azzal végződött, hogy a leány máshoz ment férjhez, egy bizonyos Maupassant nevű köztisztviselőhöz. Amikor Maupassant úr és felesége is fiatalon meghalt, egy árva fiút hagytak maguk után. Az agglegény Flaubert ettől kezdve gondoskodott a magára maradt gyermekről, fogadott fiának tekintette. Hamarosan felismerte, hogy a serdülő fiú igazi írói tehetség. Elhatározta hát, hogy módszeresen íróvá neveli az ifjú Guy de Maupassant-t, aki harmincéves koráig készült lelkiismeretesen az írói mesterségre. Megtanulta, hogy sokoldalúan műveltnek kell lenni, nyitott szemmel kell körülnézni a világban. Közben megismerte Zolát is, magába is szívott a nagy naturalista hatásából annyit, amennyi hasznos volt ahhoz, hogy történetei lendületesebbek, vérbővebbek legyenek. Maga is úgy vélte, hogy a naturalistákhoz tartozik. Első novellájával egy Zola szerkesztette antológiában lépett az olvasóközönség és az irodalom értői közé. Ez a novella a Gömböc, amiről Gustave Flaubert azt mondta, hogy remekmű, és ennek a véleménynek az ismeretében fogadta el az egész irodalmi élet. S mintha jelképes is volna a nemzedékváltás: Flaubert halála utáni pillanattól kezdve Maupassant-t kell mondanunk a világhatású francia realista széppróza főalakjának. Pedig mindössze tíz esztendeje volt hátra. Negyvenéves korában elméje elborult, s három évvel később meghalt egy elmegyógyintézetben.

Teljes kalendárium