február 25.
Tennessee Williams
(Columbus, 1914. március 26. - New York, 1983. február 25.)

Eredeti nevén Thomas Lanier Williams-nek hívták. 1919-ben a család St. Louisban telepedett le - visszaemlékezéseiben Williams ezt "tragikus költözés"-nek nevezte - ahol a kisfiút többek között délies akcentusa miatt iskolatársai állandóan csúfolták. Ifjú évei az érzelmi bizonytalanság klasszikus szimptómáit mutatják. Az érzékeny, magányos, befelé forduló fiatalember korán az írásba menekült. Két St. Louis-i egyetemen is tanult, meglehetősen rendszertelenül; 1938-ban szerzett diplomát az Iowai Egyetemen. Élete folyamán többször kapott idegösszeomlást; depressziói, hipochondriája és alkoholizmusa leküzdésére gyakran remélt segítséget pszichoanalitikus terápiáktól. Egy New York-i szállodai szobában halt meg bizarr körülmények között: véletlenül lenyelte egy orvosságosüveg kupakját. Életében számos díjjal jutalmazták: többek között kétszer kapott Pulitzer díjat. Tiszteletet parancsoló életművet hagyott hátra: kiadott munkái közel negyven kötetben jelentek meg. Húsz egész estét betöltő drámát fejezett be, emellett regények, versek, novellák, szövegkönyvek, esszék és tanulmányok szerzője. Visszaemlékezései (Memoirs) 1975-ben láttak napvilágot. Írásainak legszembetűnőbb vonása az önéletrajzi-vallomásos indítás: ez még azokra a drámákra is igaz, melyekben ez a jellegzetesség első látásra nem nyilvánvaló. Mint maga is megjegyezte: "semmi olyasmiről nem tudok írni, ami ne rám vonatkozna, amiben ne volnék érzelmileg érintve. Arra a fajta anyagra szorítkozom, amely személyes." Jelentősebb művei: A vágy villamosa, Macska a forró bádogtetőn, Az ifjúság édes madara, Üvegfigurák, Orfeusz alászáll.

Teljes kalendárium