március 19.
Vámbéry Ármin (Vamberger Hermann)
(Szentgyörgy, 1832. március 19. - Budapest, 1913. szeptember 15.)

Közép-ázsiai utazó, világhírű orientalista (Kelet-kutató), egyetemi tanár, az MTA tagja.

Bámulatos nyelvtehetsége révén számos európai és keleti nyelvet sajátított el, elsősorban a török nyelvvel foglalkozott, török filológiai szaktekintélyként is nagy hírnévre tett szert.

1857-ben, 25 évesen báró Eötvös József segítségével lehetősége nyílt Konstantinápolyba utaznia, ahol négy évet élt, mialatt nyelvtanítással foglalkozott és megismerte a keleti népek társadalmának sajátosságait, szokásait. 1861 őszén visszatért Pestre azzal a szándékkal, hogy Ázsiába utazva, felfedezze a magyarok egykori őshazáját. Az akkoriban igen veszélyesnek számító úton magát mohamedán dervisnek álcázva csatlakozott egy bokharai karavánhoz, amellyel 1863. március 28-án eljutott Khivába majd tovább indult Bokhara felé. Bokharában hajszál híján leleplezték inkognitóját, és bár a lebukás egyet jelentett volna a halállal, végül is eljutott Teheránig. Itt három hónapot töltött, ahol átírta és kiegészítette útközben titokban készített jegyzeteit majd az egyszer már megtett útvonalon hazaindult és közel három és fél év után, 1864. májusában érkezett meg Pestre.

Utazását később írásaiban is megörökítette, úttörő eredményeket ért el Közép-Ázsia föld- és néprajza, még inkább a török filológia területén. Mint Ázsia-szakértőtől az angol és a török kormány számos esetben kért segítséget a sokat látott utazótól.

1865-től a budapesti tudományegyetemen a keleti nyelvek magántanára volt, ahol 1870-től tanított 1904-es nyugalomba vonulásáig. 1872-ben Berecz Antallal, Xantus Jánossal és Hunfalvy Jánossal részt vett a Magyar Földrajzi Társaság megalakításában, miközben számos európai tudományos társaság választotta tiszteletbeli tagjává munkásságának elismeréséül.

Teljes kalendárium