Ïsa Schneider:
Csókolj meg utoljára
2007

"Kedvelem, ha mesélnek nekem. A jó történetek aztán nem hagynak békén, álmodom velük. Amíg le nem írom, nincs nyugalmam. Muszáj leírnom. Talán ez a muszáj az ars poeticám: a történetek azért vannak, hogy valaki leírja őket." (Ïsa Schneider)
 
Dr. Schneider Izabella Marosvásárhelyen, kisiparos családban látta meg a napvilágot. Magát orvos-írónak tartja, de a sajtóban olykor csak modern polihisztorként említik őt. Képzőművészeti iskolában grafikusi diplomát szerzett. A mesélés örömét a nagymamájától örökölte. Sokan őt tartják a "női Moldovának". Az Irodalmi Rádió szerzője. Eddig több mint húsz különböző témájú könyve jelent meg. Könyvei borítói a saját képei felhasználásával készülnek. "Rendszerint a történet van meg előbb. Aztán belegondolok, milyen színű is lehet, ki az, akiről szól. Így születik a címlap. Mindig tudom, milyen színű történetet írok. Földillatú, földszínű, mesés történeteket."
Egy regénysorozatot tervezett, melynek a "Föld utcai lányok" címet adta, és mivel egyik kiadója nem találta elég egyedinek a nevét, azt mondta, "jó, hagyják el a tudományos fokozatot, és tegyetek két pontot az I-re. Így egy görög betűt kapunk". Bár az írónő ezt nem gondolta komolyan, a kiadó egyből elfogadta az ötletet.
Főbb, eddig megjelent művei: Lángba borult a tenger (2004), A tizenegyedik parancsolat (2004), A különös szerető (2005), Hordalék (2005), Judit szimfóniája (2006), Ki akar egy női testet (2007), Csak most lett vége (2007), Ágyő! (2007).
A "Csókolj meg utoljára" c. regény főszereplője ugyanúgy a mitikus, titokzatos, meseszerű Föld utcából indul útjára, mint több ismert regényének hőse: a "Hordalék“ Pétere, a "Különös szerető“ Mayája, a "Judit szimfóniája“ érzékeny, erős művészasszonya, a "Lángba borult tenger" Nője. A Föld utcáról így nyilatkozott a szerző: "A Föld utca valóban létezett Marosvásárhelyen. És mivel nem volt leaszfaltozva, járművek nem jártak arrafelé. Grund volt az egész utca annak a 24-26 gyereknek — felerészben lányoknak —, akik ott laktak. Ők voltak a barátnőim, játszótársaim, kortársaim és sorstársaim is. Akik közül én is egy vagyok. Az ő történeteiket írom meg egy-egy regényben." A Föld utca is a politika színterévé vált, ezért ezek a gyerekek szétszéledtek a világban, és mindenkiből valaki más lett.
Jelen regény hősnője Kovács Éva, azaz Ivy jó lelkű, törékeny, kedves, megbízható, senki ellen nem vétett soha. A regény keresetlen egyszerűséggel rajzolja meg e fiatal nő portréját. Ivy életét azon túl, hogy a kisebbségi létbe zárva szorong és küzd a talpon maradásért, még a saját anyja is megkeseríti, és a szerelemben is folytonos csalódások érik. "Az anyja úgy rontott rá, mint a szélvihar. A lehúzott, súlyos talpú fapapucsával ütötte-verte Évát, ordított, hogy ide még egyszer férfit ne hozzon be, mert rájuk gyújtja az ajtót, ez nem kupleráj. Ki tudja, még mi mindent vágott Éva fejéhez, aki mozdulatlanul tűrte, hogy üssék, csak az arcát védte a karjaival. Ahogy teltek a másodpercek, az anyja mindinkább belejött a verésbe". Szerelme, Elek is folyton elhagyja, eszközként bánik vele. Emberfeletti erővel küzd az emberi létért, a középiskolában és az egyetemen megtapasztalja a kisebbségi lét minden gyötrelmét. A korrupt társadalmi viszonyok miatt az állások közül sosem azt kapja, amelyet megérdemelne. Halmozódnak a lelki sérülések: a gyermekét gyűlölő anya, az érzéketlen apa, a szerelmét megalázó férfi, a barátok elvesztése, az állandó rettegés a politikai rendszertől mind törést jelentenek az életében.
A regény azt a folyamatot ábrázolja a hagyományos próza eszközeivel, ahogy Éva lerázza magáról a különböző béklyókat. Az eleinte a megfagyás ellen is komoly harcot vívó, fiatal orvosnő végül álmai Amerikájában köthet ki. A Haza, vagy pontosabban a Szülőföld elhagyása mindenki számára borzalmasan nehéz. A következményekkel már akkor szembesülnie kell, amikor úgy dönt valaki, hogy elmegy. Évának a hazájában kitört forradalom utáni zűrzavar jó alkalom a menekülésre, de azt is meg kell tapasztalnia, hogy a menekülés nem hoz azonnal szabadságot, és ugyanazokkal a démonokkal, múltját terhelő ellensúlyokkal kell megküzdenie új környezetében, mint a régiben.
A szerzőnek sikerült a bravúr: az ábrázolásban egyetemessé vált a főhős küzdelme, s ez a legtöbb, mit regényíró elmondhat.

Vasné Tóth Kornélia

Összes ajánló