Rakovszky Zsuzsa:
VS
2011

A történet jelene az 1889 és 1901 közti időszak. V. S. "lelepleződése" után keletkező börtönnaplója, versei, feleségéhez írt kétségbeesett levelei, életének históriája és az őt vizsgáló orvos jelentései letehetetlen regénnyé fűződve mesélik el egy XIX. századi romantikus lélek hányattatott sorsát. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, majd a kiegyezés utáni vágyak, csalódások és mitikussá álmodott emlékek és remények, az eltűnő-félben lévő nemesi és a fénykorát élő színházi világ, valamint a pezsgő kulturális élet a történet háttere.
Bár történelmi regényről beszélünk, nem sok derül ki magáról a korról, a kávéházi, kocsmai jelenetek csak halvány kulisszái a történetnek, inkább csak keretezik az érzelmi hullámvasutat, de nem szolgálnak valódi hátterül. Ugyanígy a szereplők (talán Vay szerelmeitől eltekintve) kidolgozatlanok, árnyékszerűek, csak arra szolgálnak, hogy segítsék vagy hátráltassák a szerelmesek életét, de semmiképpen sem valóban kidolgozott hús-vér figurák.
Vay alakja is hiányérzetet kelt az olvasóban, nem tudunk meg semmit hírlapírói munkásságáról, hiszen ez csak mellékszál, melynek révén pénzre tehet szert, hogy ismét a nőkre költse. "Csupán" leányregények lapjaira illő hullámzó érzelmeibe láthatunk bele. Vay néhány költeménye azért megtalálható a könyvben, melyek alapján csak tovább erősödik az az érzésünk, hogy VS nem volt sem több, sem kevesebb, mint érzékeny lelkű, szerencsétlen sorsú, szánalmas epigon.
A kötet bravúrja a nyelve. Nem lehet könnyű feladat Jókai korának szentimentális vagy szecessziós napló- és levélregényekre emlékeztető nyelvét elképzelni, hát még kísérletet tenni a rekonstruálására. Ám Rakovszky Zsuzsa – nem először – elegánsan megoldja a feladatot, sőt talán még az is sikerül neki, ami oly keveseknek a magyar irodalomban: nyelvén keresztül képes a szereplőjét jellemezni.

Bencsik Ildikó

A dokumentumok címleírásának lekérdezése folyamatban van...

Összes ajánló