Vass István Péter:
A pokol útján
Egy gyógyuló alkoholista vívódásai
2010

Legtöbben hangosan elutasítják, mások csöndesen elfordulnak. Az alkoholbeteg ember ritkán kelt együttérzést, segíteni akarást „egészséges” embertársaiban.
Tudjuk, tudják önök, milyen ok, milyen út vezet a szenvedélybeteggé válásig, a betegségtudat beismeréséig? Tudjuk, tudják, hogy milyen kemény munka, folyamatos önkontroll szükséges ahhoz hogy a szenvedélybeteg ember tünetmentes legyen? Hisz nincs gyógyulás!
Vass István újságíró masszív alkoholista volt. Az Egy gyógyult alkoholista vívódásai alcímet viselő könyvét a kegyetlen szembenézés, a kései rádöbbenés hű dokumentumaként is olvashatjuk. „Láttam, hova vezet, ha továbbra is az alkohol rabja maradok. Ráment a házasságom, a lakásom, a munkám, mindenem” – kezdi a miértekre választ kereső fejtegetését Pista. „Ittam gyengeségből, rátartiságból, büszkeségből, azt hittem, újságíróként vagyok valaki, ittam, mert oldotta a stresszt, mert a kollégák többsége ezt tette, beleestem a csapdába, nem vettem idejében észre a veszélyt. Hosszú tipródás után 4 évvel ezelőtt, éppen a foci-vb alatt, július 9-én döntöttem el, abbahagyom, és másnap önként bevonultam az elvonóba. Barátok segítségével 2 éve sikerült munkába állnom, portásként volt időm bőven gondolkodni magamról, az életemről, itt határoztam el, hogy – mintegy terápiaként – megírom alkoholizmusom történetét, kiírom magamból a sok mocskot. Egy évig tartott, gondoltam, hátha segíthetek ezáltal másoknak is.”

Bencsik Ildikó

A dokumentumok címleírásának lekérdezése folyamatban van...

Összes ajánló