december 31.
Szilveszter
A név latin eredetű, jelentése: erdei, erdő mellett lakó férfi. A rómaiak december 27-én Rómában a téli napfordulót nagy fesztivállal, a Saturnaliával ünnepelték. Nagy dínomdánom ideje volt ez, rabszolgák és gazdáik egyenrangúak voltak a fesztivál alatt. Ennek az ünnepnek hatására az év búcsúztatására még most is szilveszter éjszakája a legvidámabb éjszaka. Az óesztendő búcsúztatásakor, számos praktikával, varázslattal igyekeztek kifürkészni a jövendőt. Különösen az eladó lányok voltak kíváncsiak sorsukra, arra, hogy férjhez mennek-e, vagy továbbra is pártában kénytelenek tölteni napjaikat.
Protestáns vidékeken szokás volt az óév temetés. Éjfélkor a legények és a fiatal gazdák a kivilágított templomtoronyba mentek, meghúzták a harangokat, templomi énekeket, zsoltárokat énekeltek. A családok a templom körül gyülekeztek, néhol a pap beszédet mondott, a hívek hazakísérték, megköszönték egész évi fáradozását.
A népi időjósok szerint az északi szél hideg, a déli enyhe telet jósol. Ha szilveszter éjszakáján esik az eső, reggel pedig fénylik a nap, akkor nem lesz jó termés, de ha egyforma éjszaka és reggel az időjárás, akkor bő termés várható.
A szilveszteri mulatozások ma városon és falun egyaránt a hangos, vidám évbúcsúztatót jelentik. Mikor trombitával, petárdával temetjük az óévet, ősi gonoszűző, bőségvarázsló mágikus eljárások emlékeit őrizzük ezekben a szokásokban.