október 10.
Kittenberger Kálmán
(Léva, 1881. október 10. - Nagymaros, 1958. január 4.)
125 éve született magyar Afrika-kutató, zoológus, vadász és író. Hat alkalommal járt Afrikában, először 1902-ben, és összesen tíz és fél évet töltött ott. Több, mint 60 ezer példányból álló anyaggal gazdagította a Nemzeti Múzeum állattani gyűjteményeit. Ez a gyűjtemény mintegy 300 új állatfajt tartalmazott, amiből közel negyvenet Kittenbergerről neveztek el. Járt Tanzániában, 1906-1907-ben Abesszíniában a tudományosan szinte teljesen feltáratlan Danakil-földön végzett kutatásokat. A Viktória-tó keleti partvidékén és Ugandában gyűjtött és vadászott. A világháború kitörésekor az angol hatóságok letartóztatták, gyűjteményét elkobozták, őt magát pedig hadifogolyként Indiába internálták. Indiai hadifogságából 1919-ben szabadult. Itthon sem állást, sem lakást nem kapott. 1920-ban Nagy-marosra költözött, a Nimród vadászújság szerkesztője lett, és több természettudományi szaklap munkatársa. 1926-tól 29-ig ismét Afrikában, Uganda és Kongó területén gyűjtött és vadászott a MNM számára. (Gyűjtésének egy része 1956-ban megsemmisült, amikor Széchenyi Zsigmonddal közös trófeagyűjteményét egy tűz elpusztította.) 1930-ban sikertelenül pályázott a Fővárosi Állatkert igazgatói állására. Életének utolsó évtizedeiben regényeket, elbeszéléseket írt. Több kötetben számolt be afrikai élményeiről. Írásaiban a vadászati szakszempontok mellett különös figyelmet fordított a természeti közeg, az afrikai népek életmódjának, szokásainak és társadalmának részletes ismertetésére.
A veszprémi állatkert az ő nevét viseli.