szeptember 24.
Szent Gellért
(Velence, 980 körül - Buda, 1046. szeptember 24.)

Itália egyik legjelentősebb városában, Velencében született, köztiszteletnek örvendő patríciuscsalád gyermekeként. Szülei a György nevet adták neki. Édesapja, Sagredo Gellért kalmár volt. A legenda szerint 1015 júliusában érkezett meg Pécsre Mór püspökhöz, akivel István királyhoz ment Székesfehérvárra. Nagyboldogasszony napján, augusztus 15-én a király a főurak kíséretében a hatalmas fatemplomba vonult, hogy Szűz Mária mennybemenetelét megünnepelje. Ezen az ünnepen egy ismeretlen pap, Gellért tartott szónoklatot. Istvánnak nagyon tettszett a szónoklat, ezért az ünnep elmúltával Gellértet a palotában tarttatta, és fiának, Imre hercegnek a nevelését bízta rá. Az István halála után gazdátlanná vált országban pogány lázadások törtek ki. Gellért Vatha csapatainak lett áldozata 1046. szeptember 24-én. Gellértet taligára tették, és a Kelenhegyről (a mai Gellért-hegy) letaszították. Az első magyar vértanu holttestét a pesti oldal Boldogságos Szűz templomában temették el először, majd Csanádra vitték. Sírja körül egyre több csoda, rendkívüli gyógyulás történt. A spontán módon kialakult népi kultuszt követte a hivatalos szentté avatás 1083. július 26-án, Szent László király kérelmére.

A diósdi Szent Gellért kápolnát Illésházy József megbízásából 1771-ben építették, barokk stílusban. A szájhagyomány szerint, vértanúsága előtt, itt misézett utoljára a püspök.

Teljes kalendárium