szeptember 21.
Máté
Rómában a XI. századtól ez a nap Máté apostol és evangélista hivatalos emléknapja. Szeptember 21. még a Szűz jegyébe esik, de már közel a Mérleg hava és vele új határnap: az őszi napéjegyenlőség napja. Az a kevés, amit Mátéról tudunk, magyarázza, miért épp ő kapott helyet itt, szeptember utolsó dekádjában.
Máté, akit Lévinek is hívtak, a hagyomány szerint az első evangélium szerzője. Adószedő és vámos volt Kafarnaumban. Az adószedő és a vámos elengedhetetlen kelléke volt a mérleg. Nemcsak azért, mert abban a korban a készpénzfizetés még nem volt általános, és a terményből, portékából a köteles részt ki kellett mérnie. Az ószövetségi idők fizetőeszköze a súlyra mért nemesfém, de a pénzérmék súlyát is ellenőrizték, hiszen a csalást leggyakrabban az érmék körülnyírásával (nemesfémtartalmuk csökkentésével) követték el. Kafarnaum, ahol Máté működött, határváros volt Heródes Antipász és Fülöp részesfejedelmek római oltalom alatt álló országocskája között. Az apostolok szétszéledése után Etiópiában hirdette az igét. Amikor az általa megtérített uralkodó meghalt, utóda szemet vetett az elhunyt király keresztény leányára, akit Máté felvett az Istennek szentelt szüzek közé. Mivel a frigy egyetlen akadálya az apostol volt, a király megölette: ima közben leszúrták hátulról, illetve bárddal fejezték le. Más változat szerint máglyán végezte, egy hagyomány azonban úgy tudja, hogy imájára a tűz kialudt és késő öregkorában halt meg békében. Sok vidéken ez a nap jelezte az őszi búza vetésének kezdetét. Ezt a munkát férfiak végezték. A gazda ilyenkor ügyelt szavaira, szinte szótlanul dolgozott, s a munka végeztével magasra dobta a vetőabroszt, hogy akkorára nőjön a búza. A Máté napi időjárásból a szőlősgazdák jó idő esetén jó bortermésre számíthattak.