január 11.
Prinz Gyula
(Rábamolnári, 1882. jan. 11. – Budapest, 1973. dec. 31.)

„…ha megcsap a Tárim-medence száraz, forró csamalszele, akkor visz magával, a lakatlan fennsíkok, a csendes pamírok felé, a burános hágókra, a jégárak hideg völgyeibe. Nincsen akkor nagyobb örömöm, mint mikor a viharvert koporsóforma kis sátorocskám cövekeit ismeretlen hegyek oldalába verhetem.” (Prinz Gyula: Utazásaim Belső-Ázsiában)

Geográfus, utazó, egyetemi tanár, az MTA tagja, a földrajztudományok doktora. Lóczy Lajos és Koch Antal tanítványaként a budapesti tudományegyetemen, majd a boroszlói egyetemen tanult. Részletesen feltérképezte a Tiensant, tanulmányozta a Föld szerkezeti viszonyait, felismerte a fiatal kéregmozgások jelentőségét, valamint az alpi és belső-ázsiai területek eljegesedésében mutatkozó különbségeket. Tanulmányúton járt Skóciában és Izlandon. Magyarország földrajza c. könyvében kifejtette a Kárpát-medence szerkezeti-morfológiai kialakulását magyarázó Tisia-elméletet: a Kárpát-medence aljzata egyetlen nagy, ősi kristályos tömb (a Tisia-masszívum), amely nagy merevsége miatt nem tudott meggyűrődni, ezért a Kárpátok íve körülötte emelkedett ki („kaptafa-elmélet”). Településföldrajzzal és városmorfológiával is foglalkozott. Tudományos munkásságáért megkapta a Kitaibel-emlékérmet és a Lóczy-emlékérmet.

Irodalom:

A dokumentumok címleírásának lekérdezése folyamatban van...

Teljes kalendárium