november 25.
Pilinszky János
(Budapest, 1921. nov. 25.- Budapest, 1981. máj. 27.)
Baumgarten-díjas, József Attila-díjas és Kossuth-díjas magyar költő, író idén lenne 95 éves. A Nyugat irodalmi folyóirat negyedik, úgynevezett „újholdas” nemzedékének (a Nyugat megszűnése után az Újhold c. folyóirat köré kialakult csoport) tagja Nemes Nagy Ágnessel, Örkény Istvánnal és Mándy Ivánnal együtt. A lapnak 1946–1948 között társszerkesztője is volt, emellett dolgozott a Vigilia, az Élet, az Ezüstkor és az Új Ember lapoknak is. Értelmiségi szülők gyermeke volt, jogot, irodalmat és művészettörténetet tanult. 1944-ben behívták katonának, a németországi Harbachba teljesített szolgálatot és találkozott a koncentrációs táborok borzalmaival. Első kötete Trapéz és korlát címmel 1946-ban jelent meg, ezzel a kötettel nyerte el a Baumgarten-díjat. 1949-től nem publikálhatott, ezért elkezdett verses meséket írni, amelyek az Aranymadár c. kötetében jelentek meg. 1959-ben újra verses kötettel jelentkezett Harmadnapon címmel (a kötet eredeti címe a Senkiföldjén volt), a kötetben németországi „lágerélményeiről” ír. Az 1960-as- 70-es években többször járt Nyugat-Európában, Amerikában, nemzetközi elismerést vívott ki, verseit több nyelvre lefordították. Utolsó alkotói korszakának eredménye a Szálkák, a Kráter c. kötetek és az Életképek c. színműve.
Irodalom:
A dokumentumok címleírásának lekérdezése folyamatban van... |