október 22.
Liszt Ferenc
(Doborján, 1811. október 22.- Bayreuth, 1886. július 31.)

Magyar zongoravirtuóz és zeneszerző a romantika egyik vezető alakja, 205 évvel ezelőtt született a ma már Auszriához tartozó Raidingban. Híres művei között 12 szimfonikus költemény, 3 zongoraverseny, egyházi kórusművek és számtalan zongoradarab található. Édesapja Liszt Ádám, aki Esterházy Miklós gazdatisztje volt és egyben műkedvelő zenész is, tanította fiát a zene tudományára és szeretetére. Ferenc már 8 éves korában elkezdett komponálni és 9 évesen már koncertet adott Sopronban és Pozsonyban. A tehetséges gyermek zeneértő magyar mágnásoknak köszönhetően ösztöndíjat kapott és Bécsbe mehetett, ahol Karl Czernytől és Antonio Salieritől tanult. Liszt családjával 1823-ban Párizsba utazott és ezzel megkezdődött több évig tartó kimerítő hangverseny körútja Németországban Franciaországban, Angliában Svájcban. Párizsba hazatérve főként zongoratanárként kereste kenyerét, édesapja meghalt, szerelmi csalódás érte, pesszimizmus, depresszió gyötörte. Ekkor találkozott három olyan művésztársával, akik meghatározóak voltak művészi pályafutásának alakulásában, Hector Berlioz, Nicolo Paganini, és Frederic Chopin. Elkészítette a Fantasztikus szimfónia zongoraátiratát és megszületett a Campanellára írt Liszt-fantázia. 1834-ben találkozott Marie d’Agoult grófnővel, aki férjét és családját elhagyva csatlakozott Liszt Ferenchez és több évig együtt éltek, három gyermekük született, Blandine, Cosima és Daniel. Az együtt töltött évek alatt Liszt megkomponálta a Zarándokévek, Transzcendens etűdök c. zongoraművét és több Paganini, Berlioz, Schubert és Beethoven mű zongoraátiratát. 1839-ben véget ért kapcsolatuk, d’Agoult asszony visszatért Párizsba a gyerekekkel, Liszt pedig nyolc év alatt bejárta Európát, és koncerteket adott. 1839-40-ben gyermekkora óta először Magyarországra látogatott, ahol felkeltette érdeklődését a magyar cigányzene és amely megalapozta a Magyar rapszódiát és más magyaros stílusban komponált műveit. 1842-ben a weimari nagyhercegtől udvari karmesteri címet kapott és 1844-től rendszeresen vezényelt itt koncerteket. 1847-ben ismerkedik meg Carolyne Sayn-Wittgenstein hercegnével, és részben neki köszönhetően felhagy az utazó virtuóz élettel és úgy dönt, hogy 1848-ban Carolynnel együtt (aki ugyan férjes asszony) letelepszik Weimarban. Ez az időszak volt életének legtermékenyebb időszaka, ekkor született 12 szimfonikus költeménye (pl. Faust-szimfónia, Dante-szimfonia, h-moll zongoraszonáta stb.). Ebben az időben Weimar a modern zene egyik központja volt, Liszt és tanítványai az új német iskola képviselői voltak, támogatta többek között Richard Wagnert is. Öt év után Liszt lemond udvari karmesteri tisztjéről. Daniel fia 20 éves korában meghal, emlékére megírja A holtak c. zenekari művét. 1861-ben elhagyja Weimart Sayn-Wittgenstein hercegnével és Rómába költöznek, ahol a hercegné válását kimondó pápai határozatra várnak, de a pápa végül visszavonta a válás jóváhagyását. Nyolc évet élt Rómában, egyre inkább az egyházi zene foglalkoztatta, ekkor készül el a Szent Erzsébet legendája és a Christus c. oratóriuma. 1862-ben meghalt Blandine nevű lánya, Cosima pedig Richard Wagner felesége lett. 1867-ben I. Ferenc József osztrák császár magyar királlyá koronázása alakalmából megírta a Koronázási misét és újra megújult kapcsolata szülőhazájával. 1869-ben a nagyherceg visszahívta Lisztet Weimarba, hogy vezessen zongora mesterkurzusokat. Élete hátralevő részét három város között osztotta meg: Weimar, Róma és Pest. Az 1880-as években rendszeresen részt vett a Bayreuthi Ünnepi Játékokon. Egy ilyen alkalommal a már betegeskedő zeneszerző tüdőgyulladást kapott és meghalt. A Bayreuthi temetőben temették el, emlékére mauzóleumot emeltek.

Irodalom:

A dokumentumok címleírásának lekérdezése folyamatban van...

Teljes kalendárium