október 15.
Mihail Jurjevics Lermontov
(Moszkva, 1814. okt. 15.- Pjatyigorszk, 1841. júl. 27.)
Orosz költő, író, 200 éve született. Édesanyja korai halála miatt, kaukázusi családi birtokukon irodalomszerető nagyanyja nevelte. Moszkvában az egyetemen irodalmat és történelmet tanult, több idegen nyelvet beszélt (angol, francia, német, latin), tehetséges volt a zene és a képzőművészet területén is. 1832-ben Szentpéterváron a kadétiskolába iratkozott be, majd a Carszkoje Szelo (cári nyári palota) huszárezredének tisztje lett. Már kamaszkorában megpróbálkozott a versírással, Puskin és Byron költészete hatással volt lírájának, világképének kialakulásában. A köztudatba a Puskint búcsúztató, 1837-ben megírt A költő halálára c. versével került be. Mivel a versben a cári udvart okolta Puskin haláláért, ezért egy évre a Kaukázusba száműzték. Visszatérve Pétervárra irodalmi munkásságának legfontosabb időszakát éli. Életműve mindhárom műnemben (líra, epika, dráma) az orosz irodalom történetének fontos állomása. Lírájában a francia, német és angol romantika hatása érződik. Legjelentősebb drámája az Álarcosbál, elbeszélő költeményei közül kiemelkedő A cserkesz fiú, a Démon. Regényét a Korunk hősét az orosz irodalom első pszichológiai regényeként tartják számon. Fiatalon, 26 évesen egy párbaj során halt meg.
Irodalom:
A dokumentumok címleírásának lekérdezése folyamatban van... |