június 12.
Kemény Zsigmond
(Alvinc, 1814. jún. 12.- Pusztakamarás, 1875. dec. 22.)

Magyar író, publicista, politikus, 200 éve született. Bölcsészetet, jogot tanult, de orvosi tanulmányokat is folytatott. Publikált Kolozsváron az Erdélyi Híradóban és a Pesti Hírlapban. 1848-ban a Batthyány-kormányt támogatta, majd a belügyminisztérium tanácsosa lett, emiatt a szabadságharc bukása után ő is bujkálni kényszerült. 1855-től a Pesti Napló szerkesztője, írásaival a Deák- párt és a kiegyezés oldalán állt. Publicisztikájában, röpirataiban társadalmi, alkotmányos reformelképzeléseit is megfogalmazta (Korteskedés és ellenszerei, Forradalom után). Regényei közül a Zord idő és A rajongók megírásával megalkotja a XIX sz. legjobb magyar lélektani regényeit. Szépírói munkássága fejlődést mutat a romantikától a realizmus felé. Regényeinek középpontjába egy tragikus történetet állít és olyan emberi sorsokat, akik botlásukért súlyosan megbűnhődnek. Pályafutásának második felében főként történelmi regényeket írt, melyek általában a 16-17. századi Erdély történelméből merítenek. Ezekben a regényekben igen nagy gondot fordít a történelmi hitelesség megtartására. A kiegyezés után háttérbe szorult a politikai életben, rengeteget írt, túlhajszolta magát, ráadásul anyagi gondjai voltak. Mindez aláásta egészségét, visszatért Erdélybe öccse birtokára és ott halt meg , 61 évesen.
Közeli munkatársa, Rákosi Jenő így írt róla:
„Ha az ember mellképét nézi, az a benyomása, hogy egy termetes atlétával áll szemben. Domború és hatalmas mellkasa felett egy impozáns nagy fej ül, húsos arccal, kemény vonásokkal. Pedig ő alacsony, zömök ember volt, csak a feje volt nagy, lakása egy nagy, átfogó elmének, barlangja egy zord szellemnek. És melle volt termetes, palotája egy nagy, nemes és jóságos szívnek, amely nyájasan nézett ki rád két ártatlanul a világba tekintő szem ablakán.”

Irodalom:

A dokumentumok címleírásának lekérdezése folyamatban van...

Teljes kalendárium