május 2.
II. (Nagy) Katalin
(Stettin, 1729. máj. 2.- Carszkoje Szelo, 1796. nov. 17.)

Orosz cárnő, eredeti nevén Sophie Friederike Auguste von Anhalt-Zerbst. Apja porosz tábornok és Stettin kormányzója volt. 1744-től III. Péter jegyeseként, majd 1745-től feleségeként élt Oroszországban, áttért az ortodox hitre és felvette a Katalin nevet. 1762-ben az orosz tisztikar nagy részének támogatásával németbarát férjétől magához ragadta a hatalmat és Katalint kikiáltották Oroszország uralkodójának. (Pétert néhány nappal később megölték). II. Katalin haladó gondolkodású uralkodóként Oroszországot a felvilágosult abszolutizmus szellemében kívánta kormányozni. Kiterjedt levelezést folytatott a kor szellemi elitjével, Voltaire-t és Diderot-t barátjának tekintette. 1764-ben elrendelte a kolostori birtokok kisajátítását (a papok ettől kezdve fizetést kaptak), a jobbágyok kivételével a társadalom összes rétegét képviselő Törvényhozó Gyűlést hívott össze. 1775. évi közigazgatási reformjával 150 évre kialakította Oroszország területi elrendezését. Nemesi kiváltságlevelével a nemességet egységes renddé tette, a városoknak adott kiváltságlevelével különböző előjogokkal ruházta fel a városlakókat, a jobbágyi kötöttségek könnyítésére azonban nem fordított gondot. Uralkodása idején Oroszország, I. Péter után ismét az egyik legnagyobb európai hatalommá vált. Külpolitikájában jó viszonyt tartott fenn Poroszországgal, Franciaországgal és a Habsburgokkal. Vezető szerepet játszott Lengyelország felosztásában és megszerezte az ország keleti felét (a mai Ukrajnát). Győzelmet aratott az Oszmán birodalom felett és a Krím-félsziget bekebelezésével Oroszország kijutott a Fekete-tengerhez. Szentpétervári udvarát Európa egyik kulturális központjává tette. Harmincnégy év uralkodás után fia I. Pál követte a trónon.

Irodalom:

A dokumentumok címleírásának lekérdezése folyamatban van...

Teljes kalendárium