július 23.
Bródy Sándor
(Eger, 1863. júl. 23.- Budapest, 1924. aug. 12.)

Százötven éve született magyar író, drámaíró, publicista, a magyar naturalizmus kiemelkedő alkotója, Hunyadi Sándor író édesapja. Egy szegény zsidó származású szabó fiaként született és apja halála után igen nyomorúságos körülmények között élt a család. Épp ezért az egri szülői házban megéltek alapján hűen ábrázolta a társadalom peremén élők mindennapjait. Az első sikert 1884-ben , Budapestre költözését követően érte el, amikor kiadta Nyomor c. novelláskötetét és Faust c. regényét. A sikeres bemutatkozás után az Új Idők népszerű kritikusa, valamint a Budapesti Hírlap munkatársa lett. 1890-91-ben egy saját lapot is megpróbált elindítani, Fehér Könyv címmel, de nem járt sikerrel. Drámáival azonban meghódította a színházakat. A Hófehérke színpadi változatánál még a Jókaitól átvett romantikus stílusjegyek domináltak, a Dada és A tanítónő című darabok azonban már a regényeire jellemző naturalizmus jegyében íródtak. Az I. világháborút követően, mivel szimpatizált a tanácsköztársaság eszméivel, nem kívánatos személynek minősítették, 1923-ig emigrációban élt. Hazatérése után magányban és szegénységben élt, még megírta utolsó művét, amely az idős és elmagányosodott Rembrandtról szólt. A regény megírását követően kórházba került és meghalt. A századforduló magyar irodalmának egyik legérdekesebb alakja volt, a semmiből küzdötte fel magát és olyan nagyságoknak szolgált példaképül, mint Ady, Krúdy, Mikszáth és Móricz, darabjai pedig meghatározták a következő nemzedék színműíróinak – például Molnár Ferencnek és Szomory Dezsőnek – munkásságát.

Irodalom:

A dokumentumok címleírásának lekérdezése folyamatban van...

Teljes kalendárium