május 9.
Batsányi János
(Tapolca, 1763. május 9. – Linz, 1845. május 12.)

A polgári családból származó 250 éve született magyar költő korán kitűnt éles eszével kortársai közül, huszonkét évesen már egyetemi diplomásnak mondhatta magát. Ekkor már négy nyelven verselt: magyarul, latinul, németül és franciául. Joggyakornokként került Orczy Lőrinc báró pesti házába, ahol a ház fiának tanítója lett. Orczy megkedvelte és szívesen látta szalonjában, ahol a felvilágosodás korabeli értelmiségi ifjúsággal is találkozhatott. Baróti Szabó Dávid, Kazinczy Ferenc és Batsányi 1787-ben megalapította az első magyar irodalmi társaságot (Kassai Magyar Társaság). Sokan csatlakoztak hozzájuk szerte az országban. Elindították a Magyar Museum (1788–1792) című irodalmi folyóiratot – az első ilyet Magyarországon. A francia forradalom eszméinek nagy híve lett, és annak első intézkedéseit üdvözölte. 1792-ben a Magyar Museumban megjelent A franciaországi változásokra című verse.
Ezért a verséért feljelentették, de nem ítélték el, ám ettől kezdve szemmel tartották, és nézetei miatt 1793-ban elbocsátották az állásából. A Martinovics-mozgalomban való részvétellel is megvádolták, letartóztatták. A perben tisztázódott ugyan, hogy a szervezkedésben nem vett részt, mégis egy évi börtönre ítélték. Előbb a budai, majd a kufsteini börtönbe került, 1796-ban szabadult. 1805-ben vette feleségül Baumberg Gabriella ünnepelt osztrák költőnőt.
Mikor I. Napóleon 1809-ben bevonult Bécsbe, Batsányi a szabadítót remélte benne, az osztrákoktól való elszakadásra szólította fel a magyarokat. Még ebben az évben a békekötés után kivonuló franciákat követve Párizsba költözött. Napóleon bukása után jelentkezett a Párizsba bevonuló osztrákoknál, akik 1815-ben a spielbergi börtönbe vetették, majd a feleségével együtt internálták: szigorú rendőri felügyelet mellett élt az ausztriai Linzben. 1843-ban, 80 éves korában a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai közé vette fel. Könyvtárát a Nemzeti Múzeumra hagyta.

Teljes kalendárium