december 16.
Kodály Zoltán
(Kecskemét, 1882. dec.16.- Budapest, 1967. márc.6.)
Százharminc éve született Kossuth díjas magyar zeneszerző, népzenekutató. A Pázmány Péter Tudományegyetemen és a Zeneakadémián végezte tanulmányait, Eötvös-kollégista volt. 1905-ben, népzenegyűjtő munkája során ismerkedett meg Bartók Bélával, közös művük a Magyar népdalok címmel 1906-ban jelent meg. Berlini és párizsi tanulmányútjáról hazatérve a Zeneakadémia tanáraként dolgozott 1907- 1940 között. Művei a Psalmus Hungaricus (1923), Háry János (1927), Székelyfonó (1932), Galántai táncok (1933), Budavári Te Deum (1936), Fölszállott a páva (1939) Magyarországon és külföldön egyaránt sikereket arattak. Zeneszerzői életművének és tudományos munkájának köszönhető a magyar népzenei kultúra feltárása, feldolgozása és publikálása. Új korszakot teremtett a magyar kóruskultúrában. A zenei nevelés érdekében végzett munkája világszerte Kodály-módszerként vált ismertté. A Kodály –módszer lényege, hogy a zenetanulás népdal alapanyaggal az éneken alapul, eszköze a hallást csiszoló relatív szolmizáció, célja a zenei írás-olvasáson keresztül bevezetés a magasabb zenei kultúrába. Budapesten (Kodály körönd 1.) 1990-ben nyílt meg Kodály Zoltán egykori lakásán az a magánarchívum és kutatóhely, amely összegyűjtötte, feldolgozta és bemutatja a zeneszerző életművére vonatkozó dokumentumokat, hanganyagokat, filmeket.
Irodalom:
A dokumentumok címleírásának lekérdezése folyamatban van... |