május 9.
Ottlik Géza
(Budapest, 1912. máj. 9.- Budapest, 1990. okt. 9.)

Száz éve született magyar író, műfordító, régi nemesi család sarja. A családi hagyományoknak megfelelően őt is katonai pályára szánták, ezért tanulmányait katonai reáliskolában végezte, érettségi után budapesti tudományegyetem matematika–fizika szakára iratkozott be. Szerette a természettudományokat, különösen a matematikát. Az iskolai évek alatt atletizált és szívesen bridzselt. 1933-tól ő szerkesztette a Budapesti Hírlap bridzsrovatát, és mivel nem sikerült tanári álláshoz jutnia, így újságíróként próbált érvényesülni, az Új Nemzedék és az Esti Kis Újság munkatársa lett. Első novellái a Napkelet című folyóiratban jelentek meg és a Nyugat is közölte A Drugeth-legenda című elbeszélését. A háború alatt Ottlik légoltalmi szolgálatot teljesített, ez lehetővé tette számára, hogy feleségével, Debreczeni Gyöngyivel együtt üldözötteket bújtasson ( többek között Vas István költőt is) lakásukon. A háború befejezése után 1945-ben a magyar PEN Klub titkárává választották. 1945–46-ban rövid ideig a Magyar Rádió dramaturgjaként dolgozott, Huszonöt év magyar irodalma címmel előadás-sorozatot tartott a rádióban. Számos hangjátékot fordított francia és amerikai szerzőktől, s Valencia-rejtély (1946) címmel maga is írt egyet. A mű, melyet az író „természettudományos krimi”-nek szánt, végül húsz év késéssel, 1988-ban jelent meg a Kortárs című folyóiratban. 1948-ban elkészült az Iskola a határon c. regény, amelynek témájához a katonaiskolai évek alatt szerzett élmények szolgáltatták az alapot. 1948-tól 1957-ig az irodalompolitika következtében számos íróval, költővel egyetemben, kiszorult az irodalmi életből, bezárultak előtte a publikálási lehetőségek. Feleségével Gödöllőre költözött, és műfordításból próbált megélni. 1957 után térhetett vissza az irodalmi életbe és költözött vissza Budapestre. Ebben az évben jelent meg a Hajnali háztetők című kisregénye, több elbeszéléssel közös kötetben. 1959-ben jelent meg az Iskola a határon, 1969-ben a Minden megvan című elbeszéléskötet. A Próza című kötet (1980) szellemi önéletrajzként is olvasható: benne az író esszéit, tanulmányait, cikkeit, kritikáit rendezi kronologikus rendbe, s helyezi személyes hangú, novellaszerű keretbe. A Buda c.regény (1993) az Iskola a határon mű folytatásának tekinthető, szereplői, alapproblémái azonosak. Rendhagyó vállalkozása a Kalandos hajózás a bridzs ismeretlen vizein című kötet, mely műfaja szerint bridzs-szakkönyv, előadásmódja azonban szépprózai. Először angolul jelent meg 1979-ben majd magyarul is 1997-ben.

Irodalom:

A dokumentumok címleírásának lekérdezése folyamatban van...

Teljes kalendárium