március 2.
Arany János
(Nagyszalonta, 1817. márc. 2.- Budapest, 1882. okt. 22.)

Magyar költő, 195 éve született. Vagyontalan nemesi családból származott, édesapja kevés földdel és kis házzal bíró földműves volt. Sokgyermekes családban született, de a gyerekek közül csak ő és egy leánytestvére Sára maradt életben. Félénk, visszahúzódó gyermek volt. Iskoláit Nagyszalontán és Debrecenben végezte el. Segédtanítóként és színészként, korrektorként, másodjegyzőként is dolgozott. 1840-ben feleségül vette Ercsey Juliannát. Két gyermekük született: 1841-ben Juliska, 1844-ben László. 1844-től görög és angol drámákat fordított. 1845-ben hozzá fogott Az elveszett alkotmány című vígeposz megírásához. Ezzel megnyerte a Kisfaludy Társaság pályadíját. Igazi sikert, elismerést és Petőfi barátságát az 1846 nyarán írt Toldi hozta meg számára. Ebben az időben sok epikus művet írt: Rózsa és Ibolya, Szent László füve, Murány ostroma, Toldi estéje. Az 1848-as forradalomban rövid ideig nemzetőr volt. A forradalom bukása után bujdosnia kellett, elveszítette állását. Fél évig Geszten, a Tisza családnál nevelősködött, majd tanár lett a nagykőrösi főgimnáziumban. 1860-ban Pestre költözött, ahol a Kisfaludy Társaság igazgatójaként bekapcsolódott a pesti irodalmi és politikai életbe, a Magyar Tudományos Akadémia titkára, később főtitkára lett. Lánya, Juliska halála (1873) után, sokáig nem írt, 1876-ban lemondott a főtitkárságról, és visszavonultan élt, napjait a Margitszigeten töltötte. Ekkor írta az Őszikék (kapcsos könyv) verseit.

Arany János emlékét őrzi a költő műveiben szereplő alakokkal (Toldi, Rozgonyi Piroska) körülvett bronzszobor, amely Stróbl Alajos munkája. A Magyar Nemzeti Múzeum előtt álló szobrot 1893-ban avattak fel.

Irodalom:

A dokumentumok címleírásának lekérdezése folyamatban van...

Teljes kalendárium