február 26.
Victor-Marie Hugo
(Besançon, 1802. február 26. - Párizs, 1885. május 22.)

Francia költő, regény- és drámaíró, politikus és akadémikus, 210 évvel ezelőtt született. A francia romantikus irodalom egyik legnagyobb alakja, hazájában a legnagyobb költőként tartják számon, külföldön leginkább regényeiről ismerik. Irodalmi példaképének Chateaubriand-t tartotta: az ő nyomán indította meg fivéreivel irodalmi lapját, s már ekkor elhatározta, hogy tollával szerez magának hírnevet és egzisztenciát. Tudatosan tört az érvényesülésre; royalista és katolikus verseit XVIII. Lajos 1822-ben kegydíjjal jutalmazta. Ebben az évben vette feleségül Adéle Foucher-t; négy gyermeke született.
1830-ban Hernani c. művével megteremtette a romantikus dráma műfaját, 1831-ben pedig elkészült sikeres történelmi regénye A párizsi Notre-Dame. Közéleti szereplése során, mind liberálisabb elveket vallott. Az 1848-as forradalom idején Lamartine-nal együtt már a köztársaság szószólója. Eleinte támogatta Napóleon unokaöccsének, Louis-nak törekvését, de miután ő, 1851. december 2-án államcsínnyel magához ragadta a hatalmat és császárrá koronáztatta magát, Hugo óriási indulattal támadta a „kis Napóleont”. Párizsból menekülnie kellett. Húsz évig tartott önkéntes száműzetése és az 1859-es amnesztia ellenére, III. Napóleon bukásáig nem tért vissza Franciaországba. Az emigráció alatt készültek a legismertebb művei: A nyomorultak (1862), A tenger munkásai, A nevető ember, a Kilencvenhárom. Ekkor vált Hugo a levert forradalmak, a szabadság és a meg nem alkuvó republikanizmus jelképévé. Az alkotmányozó nemzetgyűlés, a törvényhozó gyűlés és a főrendi ház tagjaként felszólalt a szegénység, a társadalmi kirekesztettség ellen, a nők és gyerekek emberi jogaiért, a halálbüntetés eltörléséért, a sajtószabadságért, az ingyenes és világi oktatásért. Jean Monnet és Robert Schumant száz évvel megelőzve javasolta az Európai Egyesült Államok (Európai Unió) létrehozását.

Irodalom:

A dokumentumok címleírásának lekérdezése folyamatban van...

Teljes kalendárium