január 16.
Mikszáth Kálmán
(Szklabonya, 1847. január 16. - Budapest, 1910. május 28.)

Magyar író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Kisfaludy Társaság és Petőfi Társaság rendes tagja. Százhatvanöt évvel ezelőtt született a ma már Szlovákiában található Mikszáthfalván. Debrecenben folytatott jogi tanulmányai után Balassagyarmaton tisztviselő volt. Újságíróként dolgozott Szegeden a Szegedi Naplónál és a fővárosban a Pesti Hírlap munkatársaként. Felesége Mauks Ilona, akivel kétszer is házasságot kötött, 3 fiúgyermekük született. Az írói sikert és az anyagi elismerést két elbeszéléskötete hozta meg A tót atyafiak és A jó palócok. Korai elbeszéléseit a népiesség jellemzi, a „palócság” világa elevenedik meg írásaiban, de a kötetek sikere ellenére a későbbiekben elvétve fordul a népi témákhoz. 1887-től parlamenti képviselő volt. Könyvsorozatot is szerkesztett Magyar Regényírók Képes Könyvtára címmel. Ekkor már írásait a közélet ihlette, a hanyatló nemesi középosztályt kritikusan szemlélve ábrázolta (Gavallérok, Noszty fiú esete Tóth Marival). Jókai romantikus pátosza helyett az irónia és a köznapi beszéd jellemzi stílusát, amelyet gyakran egész a szatíráig fokozott (Beszterce ostroma). Történelmi tárgyú regényei A beszélő köntös, az Akli Miklós. Közéleti szerepvállalása, újságírói működése ihlette szatírikus regényei a Két választás Magyarországon, az Új Zrínyiász. A századfordulón írásainak hangvétele komorabbá vált, A fekete város világszemléletét a magyar múltra is kivetíti, a Jókai Mór élete és kora c. művében az író saját korát elemzi. Életműve a 19. század végi magyar prózaírás legfontosabb folyamatait összegzi.

Irodalom:

A dokumentumok címleírásának lekérdezése folyamatban van...

Teljes kalendárium