december 20.
Borsos József
(Veszprém, 1821. december 20. - Budapest, 1883. augusztus 19.)
A magyar biedermeier festészet jelentős képviselője, idén emlékezünk meg születésének 190. évfordulójáról. Apja Borsos Márton ügyvéd, újságíró volt, aki befolyásos újságíróként és laptulajdonosként azáltal támogatta fiát, hogy lehetőséget nyújtott neki grafikái publikálására. 1840-től a Bécsi Képzőművészeti Akadémián Kupelwieser, majd Waldmüller magániskolájában tanult. Élete nagy részét Bécsben töltötte. A még csak 16-17 éves Borsos Józsefet mitológiai és történeti témák foglalkoztatták, műveit "műkedvelő munkáknak" mondhatjuk: mind másolatok, és szorosan kötődnek a sokszorosított grafikai műfajokhoz. Első megrendelői a Bécsben is megforduló magyar arisztokraták voltak, főként olyan neves gyűjtők, mint Keglevich János vagy Zichy Edmund, akiről 1843-ban festette a Libanoni emír címen ismert portrét. Nemcsak az arisztokraták kegyét kereste; jó üzleti érzékkel a hírességek megfestésével is magára vonta a figyelmet. Az arisztokrata támogatóknak, az apja révén szerzett jó sajtónak köszönhetően Borsos aktív, sikeres festővé vált. Bécsben olyan, az udvarhoz hű vásárlói akadtak, akik utat nyithattak neki a legfelsőbb körökbe. Ennek csúcspontját jelentette, amikor egy csendéletét maga a császár vette meg. Az út a császárig feltehetően Esterházy Pál Antal herceghez fűződő kapcsolatára vezethető vissza, aki igen befolyásos mecénása lett Borsosnak, különösen az 1850-es években. Az ő tulajdonában volt máig legnépszerűbb képe, a Lányok bál után. 1861-ben hazatelepült, Doctor Albert festővel közösen fényképészműtermet nyitott. Élete végén a budai Szép Juhászné vendéglő tulajdonosa volt.