augusztus 7.
Bibó István
(Budapest, 1911. augusztus 7. – Budapest, 1979. május 10.)

Száz éve született Széchenyi-díjas (posztumusz, 1990), jogi doktor, jogfilozófus, politikai-történeti író, egyetemi tanár, könyvtáros. Ősei több generációra visszamenőleg értelmiségi pályát választó jogvégzett mezővárosi református köznemesek voltak. Bibó Istvánnak egy testvére volt, a húga, Bibó Irén. A szegedi Ferenc József Tudományegyetemen tanult, itt szerzett jogtudományi diplomát. Jogi gyakorlatát a királyi ítélőtáblán és a királyi törvényszéken szerezte, 1938 júniusától bírósági jegyző, majd novembertől az Igazságügyi Minisztérium tisztviselője. 1940-ben Ravasz Boriskával, Ravasz László református püspök lányával kötött házasságot. Három gyermekük született.

1944 nyarán békeajánlat-tervezetet fogalmazott. A német megszállás során minisztériumi tisztviselőként menleveleket állított ki egészen október 16-ai letartóztatásáig. Pár napos fogsága után a világháború végéig bujkálni kényszerült. 1945 márciusától 1947 júliusáig Erdei Ferenc felkérésére a Belügyminisztérium közigazgatási osztályát vezette, a megyerendszer reformján dolgozott, a Nemzeti Parasztpárt delegáltja a Jogi Reformbizottságba. A II. világháború után a Válasz rendszeres szerzője.

1946 júliusától 1950-ig a Szegedi Tudományegyetem professzora és a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1956. október 30-án részt vett a Nemzeti Parasztpárt majd november 1-jétől új nevén a Petőfi Párt újjászervezésében. A párt miniszternek jelölte az új, Harmadik Nagy Imre-kormányba, és így november 3-án államminiszterré nevezték ki. A magyar kormány képviselőjeként felhívást intézett a magyarokhoz. Felszólította a magyar népet, hogy "a megszálló hadsereget vagy az általa esetleg felállított bábkormányt törvényes felsőségnek ne tekintse, s vele szemben a passzív ellenállás összes fegyvereivel éljen". Javaslatot dolgozott ki a „magyar kérdés kompromisszumos megoldására”. Politikai tevékenységéért 1957. május 23-án letartóztatták és 1958 augusztusában életfogytiglani börtönre ítélték. Perének másodrendű vádlottja volt Göncz Árpád későbbi köztársasági elnök. Az 1963. évi amnesztiával szabadult, majd nyugdíjazásáig a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtárában tevékenykedett. Nyugdíjas éveiben fordított, munkáit rendezte, kisebb műveket publikált. Budapesten az Óbudai temetőben helyezték örök nyugalomra.

Irodalom:

A dokumentumok címleírásának lekérdezése folyamatban van...

Teljes kalendárium