április 14.
Tóth Árpád
(Arad, 1886. április 14. – Budapest, 1928. november 7.)

Százhuszonöt évvel ezelőtt született a XX. század legnagyobb magyar elégiaköltője. A Nyugat nagy nemzedékének első gárdájához tartozott. Gyenge testalkatú fiú, hajlamos a tüdőbajra, könyvek és ábrándok közé vonultan élt. Érettségi után irodalom szakos bölcsésznek indult a budapesti egyetemre. Szorgalmas és jó tanuló volt. Tizenkilenc éves korában már versei jelentek meg a fővárosi lapokban, majd 1908-tól, a Nyugat munkatársa lett. Még nem végezte el egészen az egyetemet, amikor családja nehéz anyagi helyzetbe került és neki kellett gondoskodnia szüleiről. Nem lett hát tanár belőle, hazament Debrecenbe újságírónak. Huszonhárom éves ekkor. Kénytelen publicista lenni; mert költészetből nem lehetett megélni. Debrecenből továbbra is küld verseket a Nyugatnak. 1913-ban újra a fővárosba megy, kezdetben házitanító, és csak nehezen talált magának szerkesztőséget, végül Hatvany Lajos vette pártfogásába. Ekkor már kiderült, hogy tüdőbeteg. Az irodalmi élet már tudomásul vette, hogy jelentékeny művész, de azt is, hogy rövid élet adatik neki. A katonai szolgálat alól is felmentették, így ússza meg az első világháborút. A nagy szerelem is végre megadatik neki: 1917-ben megnősül. Idáig tart költői fejlődésének első korszaka: eddig bonyolult formavilágú, dekadens költő, reménytelen pesszimizmus és néha izzó erotika választékos megfogalmazója. A világ azonban forradalom felé tart, és Tóth Árpád lelkesen üdvözli a változás reményét, majd a változást. Költészete egyre hangosabban pacifista, elutasít minden vérontást. Jellegzetes baloldali érzelmű polgári értelmiségi volt. Tóth Árpád első korszakának pesszimizmusa kizárólag személyes indíttatású volt, míg végső éveinek pesszimizmusa általánosabb jellegű: egyszerre táplálkozik a történelmi csalódásból és a reménytelen betegségből. Bekerül Az Est-lapokhoz, ahol vezércikktől kritikákon keresztül színes hírekig minden hírlapi műfajban kitűnően írt. Munkája azonban annyira lefoglalta, hogy alig adott verseket a Nyugatnak: költeményei is az Est-lapok valamelyikében, leginkább a Pesti Naplóban jelentek meg. Mint műfordító egyre inkább fordult a szabadságköltészet hagyományai felé is. Egyike legnagyobb műfordítóinknak. Nem írt túl sok verset, költői életműve mennyiségileg elmaradt nagy kortársai mögött, túl sok időt fordított a versek csiszolására. Novellái, gondos és értő kritikái, a költészet határát súroló színes cikkei és publicisztikájának java része méltóan egészítik ki költői életművet. Amikor negyvenkét éves korában elvitte a betegség sírjánál Babits Mihály búcsúztatta, a Nyugat emlékszámmal adózott a költő emlékének.

Irodalom:

Írók, képek : Írók, költők gyermek- és ifjúkora / szerkesztette Szabó Ödönné
Tóth Eszter: Tóth Árpád "Az árnyból szőtt lélek"
Tóth Árpád novellái és válogatott cikkei / vál. és utószó, jegyz. Konztur Gizella
Barta János: Ma, tegnap, tegnapelőtt : [Tóth Árpád, Babits Mihály, Arany János, Gyulai Pál, Kemény Zsigmond]

Teljes kalendárium