július 17.
Nagy László
(Felsőiszkáz, 1925. július 17.- Budapest, 1978. január 30.)

Nyolcvanöt évvel ezelőtt született magyar költő, műfordító. A család négy gyermeke közül László a második, István, aki Ágh István néven vált jeles költővé, a negyedik. A szülőház 1984 óta emlékmúzeum. 1943 óta rendszeresen verselt, de környezete inkább csak festői ambícióit ismerte. 1946 augusztusában Budapestre utazott. Az Iparművészeti Főiskolán grafikus szakon kezdte meg tanulmányait. Egy év múlva átjelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, a rajz szakon Kmetty János növendéke lett, Barcsay Jenő is tanította, később a pesti bölcsészettudományi kar hallgatója lett. Közben a népi kollégiumi mozgalom lelkes híve .1949 könyvnapjára, június elején megjelent első kötete, a Tűnj el fájás. 1952-ben házasságot kötött Szécsi Margit költővel.

Zelk Zoltán főszerkesztő a Kisdobos c. folyóirathoz hívta munkatársnak. A gyermekújság 1957 elején megszűnt, a költő ezután elsősorban műfordítóként dolgozott. A népköltészet mellett elsősorban García Lorca, Dylan Thomas, modern lengyel és régi kínai költők verseinek fordításai jelentősek. 1959-ben az Élet és Irodalom képszerkesztője lett. Haláláig ez a munkahelye, a legutolsó években a lap főmunkatársa. 1957-ben jelent meg először gyűjteményes kötete, a Deres majális, ezt követően azonban 1965-ig nem adták ki könyvét. A Himnusz minden időben azonban áttörést hozott. A következő esztendőben – a három József Attila-díj után – megkapta a Kossuth-díjat, s lírája rendkívül népszerű lett, rangos nemzetközi elismeréseket is kapott. Az 1960-as évektől ismét festett, rajzolt, faragott, iIllusztrált néhány verseskönyvet. Első kiállítására már csak posztumusz került sor 1979-ben. Költeményeit legalább 18 nyelvre fordították le. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. A síremlék kopjafa Szervátiusz Tibor műve.

Irodalom:

Tarján Tamás: Nagy László tekintete : a költő - mesterek és kortársak között
Krónika-töredék : Nagy László naplója, 1975. február 14-től 1978. január 29-ig
Vasy Géza: Nagy László tanulmányok
Görömbei András: Nagy László költészete
Tüskés Tibor: Nagy László pályaképe

Teljes kalendárium