november 9.
Gyulai Pál
(Kolozsvár, 1826. január 25. - Budapest, 1909. november 9.)
Ebben az évben emlékezünk meg az író, költő, kritikus halálának 100. évfordulójáról. Jogot és teológiát hallgatott, majd gróf Bethlen János gyermeke mellett volt nevelő. Bethlen gróf révén ismerkedett meg Kemény Zsigmonddal és a szellemi élet más vezető alakjával. 1842-ben az Athenaeum közölte első művét a Hunyadi János c. epigrammáját. Az irodalmi életbe 1854-ben robbant be Petőfi Sándor és lyrai költészetünk c. tanulmányával. Közeli barátságba került Csengery Antallal és Arany Jánossal. 1857-en jelent meg legjelentősebb szépirodalmi műve Egy régi udvarház utolsó gazdája címmel, amely a magyar kritikai realizmus egyik első alkotása. A Kisfaludy Társaság tagja, 1867-ben akadémikus lett, akadémiai székfoglalóját Katona József és Bánk bánja címmel írta meg. Szerkesztőként dolgozott a Szépirodalmi Figyelőnél, a Budapesti Szemlénél. Kiadta Petőfi és Vörösmarty műveit, az Olcsó Könyvtár sorozat szerkesztője volt. Legjelentősebb költői alkotásának Romhányi c. befejezetlen verses regényét tekintette. Nevéhez fűződik a magyar esszé műfajának és stílusának kimunkálása. Feladatának tekintette az európaiságot magába olvasztó nemzeti irodalom művelését.
Bővebben az íróról:
Barta János: Ma, tegnap, tegnapelőtt : [Tóth Árpád, Babits Mihály, Arany János, Gyulai Pál, Kemény Zsigmond]. Tanulmányok
Gyulai Pál levelezése 1843-1867-ig.
A magyar irodalom történetei 2. kötet, 1800-tól 1919-ig . In: Népiesség és klasszicitás ; Gyulai Pál : Egy régi udvarház utolsó gazdája / Eisemann György.
Kortársak nagy írókról. In: Schöpflin Aladár: Gyulai Pál az egyetemen