október 2.
Mohandász Karamcsand Gandhi
(Porbandur, 1869. október 2. - Delhi, 1948. január 30.)

Indiai politikus, a felszabadító nemzeti mozgalom kiemelkedő vezetője, 140 évvel ezelőtt született. A harmadik, azaz vaisja kasztbeli családból származott. Szülei Angliába küldték jogot tanulni. Hazatérte után ügyvédi gyakorlata nehezen indult, míg a Dél-Afrikában élő indiai közösség tagjai meg nem hívták, hogy képviselje érdekeiket. Gandhi végül rövid megszakítással húsz esztendőt töltött Dél-Afrikában.

Indiába hazatérve egy évig ismerkedett a helyi viszonyokkal, és beutazta az országot. Az első világháborút követően India arra számított, hogy domíniumi státust kap, helyette azonban néhány nem túl jelentős reform született, amely csak tartományi szinten növelte valamelyest az indiaiak beleszólási lehetőségeit a döntésekbe A küzdelem céljának a teljes függetlenséget jelölték meg. 1921-ben a Nemzeti Kongresszus teljhatalommal ruházta fel Gandhit A kormány és a Kongresszus közötti alkudozás azonban nem vezetett eredményre. A Mahátmá (Nagy Lélek) ekkor közzétette tizenegy pontból álló követelését, amelyben gyakorlatilag csak gazdasági sérelmek szerepeltek. Kijelentette, ha a kormány ezeket orvosolja, akkor India lemond a teljes nemzeti függetlenség követeléséről. Ez sem vezetett eredményre, de Gandhi képes volt a polgári fejlődésben elmaradt tömegeket felsorakoztatni a függetlenségi mozgalom mellett. Legfőbb eszközéül az erőszak nélküli polgári engedetlenséget választotta. Gandhi és a nemzeti mozgalom vezetői börtönben voltak, amikor a brit kormány 1932. augusztus 17-én nyilvánosságra hozta az úgynevezett kommunális döntést. Eszerint a muszlimokhoz hasonlóan az érinthetetlenek számára is külön választókerületeket biztosítottak volna. Gandhi felismerte, hogy ezzel nem csak a mozgalmat, hanem a hindu népességet is meg akarják osztani A törvény nagy felháborodást váltott ki Indiában. Jelentős lépést tett ugyan a választójog kiterjesztése és az önkormányzat kialakítása felé, de nem történt előrelépés a függetlenség terén. 1939. szeptember elején Anglia hadat üzent a hitleri Németországnak, és bejelentette, hogy a háborúban India is részt vesz. Az indiai alkotmányt hatályon kívül helyezték. Nyilvánvalóvá vált, hogy egyetlen tollvonással meg lehet szüntetni az évtizedek küzdelmével kicsikart engedményeket és autonómiákat. A Nemzeti Kongresszus csak akkor kívánta támogatni Angliát és a szövetségeseket, ha önállóan, szabad akaratából cselekedhet. Anglia azonban semmiféle engedményre nem volt hajlandó, a Kongresszust betiltotta, a vezetőket bebörtönözte. 1944-től Anglia meggyengülése senki előtt sem volt kétséges.

A háború után indiai pozícióját előbb-utóbb fel kellett adnia, csak az nem dőlt el, hogy mikor és kinek adja át a hatalmat. Mindenki Gandhit tartotta a leendő független India miniszterelnökének. A Kongresszus, valamint a Muszlim Liga az ő közreműködése nélkül, sőt akarata ellenére egyezett meg az utolsó brit alkirállyal India felosztásáról és Pakisztán megteremtéséről. Élete utolsó fél évében Gandhi szinte a lehetetlenre vállalkozott: megállítani a vallásháborút. Ez nem volt jelentéktelen tett, hiszen Kelet- és Nyugat-Pakisztán kiválásával mintegy tízmillió ember vándorolt át az egyik új országból a másikba, és sok ezer ember esett áldozatul a fegyveres összecsapásoknak, a brutális vérengzéseknek. Indiát és az új Pakisztánt polgárháború fenyegette. Utolsó böjtjével Gandhi kikényszerítette a két ország megállapodását. A fanatikus hinduk a hinduizmus ellenségét látták benne, ezért dördült el 1948. január 30-án Delhiben, Gandhi szokásos imagyűlésén a fiatal púnai újságíró, Godsze gyilkos fegyvere.

Teljes kalendárium