március 30.
Gelléri Andor Endre
(Budapest, 1906. március 30. - Wels, Ausztria, 1945. május 6-20.?)
100 éve született író, novellista. Sokféle munkával próbálkozott, volt géplakatos, gyári rajzoló, kelmefestő, ügynök, hivatalnok, gyermeknevelő s közben számtalanszor munkanélküli. Még középiskolás, mikor novellákat küldött Az Estnek. 1928-29-ben Az Est tehetségpályázatán nyert ösztöndíjjal Olaszországban és Németországban járt, ott írta meg 1930-ban egyetlen regényét, A nagymosodát.
Ennek ellenére tehetsége a novella műfaj koronázatlan királyai közé emelte, ebben a műfajban érte el írásművészete a legmagasabb szintet.
Hősei a társadalom perifériáján élő kisemberek, szállítómunkások, munkanélküliek, csavargók, lumpenproletárok.
Életében négy novelláskötete jelent meg. A szomjas ittasak című novelláskötetéért 1933-ban kapta első Baumgarten-díját.
1941-től többször hívták be munkaszolgálatra, zsidó származása miatt folyamatos üldöztetésben élt a háború végéig. Két munkaszolgálat közötti szabadsága alatt írta posztumusz megjelent önéletrajzát, amelynek az Egy önérzet története címet adta és amely csak 1957-ben jelenhetett meg. 1944-ben a németek deportálták és előbb az ausztriai Mauthausenben volt koncentrációs táborban, majd 1945. május elején Günskirchenben megérte ugyan a felszabadulást, de a kiütéses tífusz néhány nap alatt végzett az embertelen körülmények között legyengült szervezetével.