augusztus 29.
Janus Pannonius
(Szlavónia, 1434. aug. 29.- Medvevár, 1472. márc. 27.)

Horvát kisnemesi családból származó költő 575 évvel ezelőtt született. Anyja halála után nagybátyja Vitéz János nevelte, aki Itáliába küldte tanulni. Ekkor vette fel latin nevét az eredeti Johannes de Chezmicze helyett. Nyolc év múlva tért vissza Magyarországra.1458-tól volt királyi személynök, a királyné főkancellárja, főkincstartó, szlavón bán, majd haláláig pécsi püspök. 1471-ben részt vett a Mátyás király elleni összeesküvésben, amelynek leleplezése után menekülnie kellett. Itáliába indult, de betegsége miatt csak a horvátországi Medvevárig jutott el, itt érte a halál. Latin nyelven író költő volt, elsősorban epigrammákat és elégiákat írt. A humanista költészet meghonosítója, az első olyan költő Magyarországon, akinek lírájában, a földi lét és az ember mint személyiség elsődleges fontosságú volt. Epigrammái csipkelődők, erotikusak vagy alkalmi feliratok, üdvözlő,- ill. gyászversek voltak Magyarországon írt műveire, ellentétben az itáliai költemények hangulatával, a búskomorság jellemző. Inkább elégiákat írt. Búskomorságának oka, hogy a városi kultúrához, pezsgő, aktív szellemi élethez szokott. Legismertebb művei: Pannónia dicsérete, Egy dunántúli mandulafáról, Mikor a táborban megbetegedett, Búcsú Váradtól.

Irodalom:

Vadász Géza:Janus Pannonius epigrammái
Janus Pannonius : Tanulmányok / szerk. Kardos Tibor, V. Kovács Sándor
Csapodi Csaba: A Janus Pannonius-szöveghagyomány

Teljes kalendárium