május 5.
Radnóti Miklós
(Budapest, 1909. május 5. - Abda, 1944. november 9.)
Száz évvel ezelőtt született költő, műfordító (eredeti nevén Glatter Miklós) Korán árvaságra jutott, nagybátyja nevelte fel és tanítatta, munkát adott neki saját vállalatánál. 1930-ban jelent meg első verseskötete, Pogány köszöntő címmel. Még ebben az évben beiratkozott a szegedi egyetem magyar-francia szakára, alapító tagja volt a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának. A szegedi évek alatt két kötettel gazdagodott lírája, Lábadozó szél és Újhold c. kötetekkel. 1934-ben házasságot kötött a szerelmes verseit ihlető Gyarmati Fannival. Tanári oklevelének megszerzése után magánórák adásából, szerény tiszteletdíjakból élt. 1935-ben szerkesztette a 12 fiatal költőt bemutató Korunk c. antológiát. Ezt követően sorra jelentek meg írásai, versei: Járkálj csak, halálraítélt!, Meredek út, Ikrek hava, Válogatott versek, Naptár. A háborús évek alatt többször behívták munkaszolgálatra, a cenzúra több versének közlését törölte, így inkább műfordítással foglalkozott. Fordításainak javát Orpheus nyomában c. kötetében gyűjtötte össze. 1944. május 20-án ismét munkaszolgálatra vitték a Bor melletti Lager Heidenauba. A bori láger után "erőltetett menetben" a Győr melletti Abda községig hurcolták, ahol a teljesen kimerült költőt agyonlőtték és egy tömegsírban temették el. Utolsó verseit noteszába írta, exhumálásakor kabátjának zsebében találták meg. Ezek a költemények a tábori élet szörnyű körülményeit mutatták be, vagy feleségéhez Fannihoz szóltak: a két utolsó ecloga, a Levél a hitveshez, a Gyökér, A la recherche, az Erőltetett menet és a négy Razglednica. Posztumusz kötetként 1946-ban jelent meg a Tajtékos ég című, utolsó műveivel bővített kötete.