március 8.
Rajk László
(Székelyudvarhely, 1909. március 8. - Budapest, 1949. október 15.)

Száz évvel ezelőtt született politikus. Egyetemi hallgatóként magyar-francia szakon tanult. 1931-ben a KMP tagjainak sorába lépett, ezért kizárták az egyetemről, így építőmunkásként dolgozott tovább. Mivel részt vett az 1935-ös építőmunkások sztrájkjában, ezért mint román állampolgárt kiutasították az országból. Álnéven Csehszlovákiában, Franciaországban, majd Spanyolországban is megfordult, itt részt vett a spanyol polgárháborúban is. 1941-ben tért vissza Magyarországra. A háború alatt az illegális kommunista párt központi bizottságának titkára lett, majd a Magyar Front egyik vezetője, az ellenállási mozgalom egyik fő szervezője lett. Mindezért 1944-ben a nyilasok letartóztatták, majd Németországba hurcolták, ahonnan bátyja Rajk Endre közbenjárására szabadon engedték. Hazatérte után tagja lett az MKP legfelsőbb vezetőségének. 1945-től országgyűlési képviselő, 1946-ban belügyminiszterré nevezték ki. Intézkedései és a párton belüli hatalmi küzdelmek következtében fokozatosan gyengült Rajk poziciója, amely végül letartóztatásához vezetett. 1949 szeptemberében lefolytatott koncepciós per során két társával, Szőnyi Tiborral és Szalay Andrással együtt halálra ítélték és kivégezték őket. Rajk Lászlót 1955 júliusában rehabilitálták.

A témáról bővebben:

Soltész István: Rajk-dosszié : Soltész István dokumentumválogatása
Szász Béla: Minden kényszer nélkül : Egy műper története / [Szász Béla ; szerk. Antal László]
Shiels, Duncan: A Rajk fivérek

Teljes kalendárium