január 27.
Ady Endre
(Érmindszent, 1877. november 22. - Budapest, 1919. január 27.)
Ady Endre Erdélyben született, elszegényedett nemesi családból származott. Középiskoláit 1896-ban fejezte be Zilahon, 1896-tól 1903-ig jogász és újságíró Debrecenben, majd újságíró Nagyváradon. 1906 februárjában megjelent újabb verseskötete, az Új versek. Kíméletlen harc indult ellene, de voltak olyanok is, akik mellé álltak, mert megérezték költészetének meghökkentően új jellegét. A vádaskodások elől Párizsba menekült. 1907 nyarán érkezett vissza és az 1908. január 1-én elindult Nyugat c. folyóirat főmunkatársa lett. 1908 tavaszán részt vesz Nagyváradon a Holnap nevű irodalmi társaság megalapításában (Ady, Babits, Juhász Gyula, Balázs Béla, Tóth Árpád), verseikből antológiát jelentettek meg. 1909-től Ady egyre gyakrabban szorult szanatóriumi kezelésre, hogy rendbehozzák kimerült idegeit, és legyöngült fizikumát. Különböző lapok munkatársa volt (1910: Világ, 1912: Népszava) 1914-ben meglátogatta Csucsán Boncza Bertát, akivel 1911-től levelezett. Ady Csinszkának nevezte őt, 1915 márciusában házasodtak össze. 1918-ban az őszirózsás forradalom Budapesten érte, ekkor már súlyos beteg volt, Üdvözlet a győzőnek: utolsó verse. A Vörösmarty Akadémia alakuló ülésére még elment de az elnöki beszédét már nem volt képes elmondani, 1919. január 27-én meghalt. A nemzet halottjaként temették el.
Kötetei: Új versek, Vér és arany, Az Illés szekerén, Szeretném, ha szeretnének, A Minden-Titkok versei, A menekülő Élet, A magunk szerelme, Ki látott engem?, A halottak élén.